Legendás helyek

A jelen pillanatától függetlenül a múlt legendái és történetei minden korosztály számára mindig izgalmasak lesznek. És ahogy mondani szokás, minden történetben van valami igazság. 
Mi megpróbáltunk utánajárni...

Istenszéke -- Kelemen Havasok

Ez a szék formájú hegycsúcs a Kelemen-havasok délnyugati részén tör az égbe. Azért hívják Isten székének, mert a néphagyomány azt tartja, hogy itt pihent meg a Jóisten, miután megalkotta a környék gyönyörű hegyvonulatait, völgyeit, medret szabott a Maros folyónak és benépesítette ezt a vidéket. Úgy tartják, Szent László királynak is ez a vidék volt az egyik kedvenc vadászhelye. Az Istenszéke tulajdonképpen egy andezit bástyákkal körülvett havasi tisztás, amely messziről egy székhez vagy egy koporsóhoz hasonlít. A természetkedvelők számára igencsak embert próbáló vállalkozás felkapaszkodni az Isten székére, de az onnan elénk táruló látvány minden nehézségért kárpótol. Dédabisztrát kelet felé elhagyva, a Bisztra-patakon túl, kb. 7-800 méterre észak felé kék turistajelzés található, ezt követve lehet feljutni a magaslatra. A túrázóknak 900 méternyi szintkülönbséget kell leküzdeniük a körülbelül négyórányi gyaloglás alatt. A Maros a két nagy vulkanikus hegyvonulatot választja el: a Görgényi-, illetve a Kelemen-havasokat. Bizonyos helyeken csak a folyó, az országút és a vasúti sín fekszik a völgyben, a hegyeket erdők borítják. Kalandvágyó és gyakorlott túrázóknak valóságos földi paradicsom ez a hely, hiszen lépten-nyomon csodálatos természeti értékekre bukkannak.A környék dombjainak, hegyeinek megmászása, turista útvonalainak feltérképezése izgalmas kihívás elé állítja az idelátogatókat. Az Isten székét hegycsúcsnak nevezni talán nem a legtalálóbb, hiszen felérve egy kiterjedt tisztás fogadja a természetjárókat. Pereme meredek és veszélyes, de a táj lélegzetelállítóan szép. Mintha valahol tényleg ott lenne a Jóisten, aki ilyen csodálatossá varázsolta ezt a környéket, s minden bizonnyal gyönyörködve nézte művét.

Bővebben

Medve-tó legendája - Szováta

Habár az Erdély Holt-tengerének is nevezett szovátai Medve-tó keletkezésének körülményeit pontosan feltárta már a tudomány, a néphagyomány szerint az valójában egy tündér és egy pásztorfiú tragikus szerelme folytán képződött a Sóvidéken. A Szováta környékén levő magaslatokat ugyanis tündérek lakták, s egyikük – a törvényeket megszegve – beleszeretett egy szépen furulyázó juhászlegénybe. Ám amikor leszállt az emberek közé, a fiút egy lány karjaiban találta. Éktelen haragra gerjedt, és bosszúból kővé dermesztette szerelmét juhaival együtt, majd bánatában a saját, gyönyörű palotáját is a föld alá süllyesztette. A palota helyén egy hatalmas gödör keletkezett, amelyet az egyre csak síró tündérlány könnyei töltöttek meg. A szovátai Medve-tó a sóvidéki turizmus egyik fő attrakciója a parajdi sóbánya mellett. A mesés tavat övező néphit valós alapja az, hogy vizének rendkívül magas a sótartalma, így a fürdőzők könnyűszerrel lebeghetnek a víz felszínén. Ezt az egyedülálló élményt mindenképp érdemes megtapasztalni, ha Szovátán járunk. A tó jelenlegi formája, amely egy kiterített medvebőrhöz hasonlít, 1875 és 1881 között alakult ki. Nevét is erről kapta. A világon a legnagyobb heliotermikus tó, víz felszínének hőmérséklete nyáron elérheti a 35 Celsius-fokot, középső vízrétegei pedig akár 70 Celsius-fokosak is lehetnek. A víz sokrétű gyógyhatása évtizedek óta ismert, de a tó iszapját is többféle egészségprobléma kezelésére használják. A település rendkívüli természeti környezetben fekszik.A Medve-tó környékén több kisebb-nagyobb sós, illetve édesvizű tó is található, ezek közt barangolva könnyen elképzelhetjük, hogy a vidéket tündérek lakták és formálták. A gyógyturizmus és a kivételes természeti szépségek évente rengeteg látogatót vonzanak Szovátára, ahol rengeteg étterem, kávéház, szálloda és panzió várja a vendégeket. A város épített öröksége szintén egyedülállónak számít Erdélyben. Az évszázados házak, villák jó része egyedi építkezési jellegeket hordoz – némelyikük annyira látványos, hogy a látogató képzeletben megmintázhatja róluk a mondabeli tündérlány egykori palotáját.

Bővebben

Puliszkadomb - Erdőszentgyörgy

Tündérek és óriások lakták egykor Erdőszentgyörgy környékét, a település melletti egyik domb a néphagyomány szerint egy tündér tettéről kapta a nevét. A Puliszkadomb a kisváros délkeleti határában magasodik. A monda szerint ezen a dombon egy szép pásztorfiú legeltette nyáját. Várandós felesége minden reggel elemózsiát készített neki, de a fiú egyszer elfelejtette magával vinni az ételt. A fiatalasszony észrevette, hogy a puliszka otthon maradt, felkerekedett hát, hogy elvigye férjének az elemózsiát. Igen ám, de közbelépett egy gonosz tündér, aki szemet vetett a szép szál pásztorlegényre: a férjéhez siető asszony alatt megnyitotta a földet, s a feleség belezuhant a repedésbe. A helyet, ahol az étek szétszóródott, Puliszkadombnak nevezte el a nép.Más egyedülálló látnivaló is akad Erdőszentgyörgy közelében: gyalogszerrel is megközelíthetjük a híres bözödújfalusi tavat, amely alatt egy teljes kistelepülés létezik. Nem csak a Puliszkadomb, de ez a tó is gonosz „varázslat” emlékét őrzi a múlt század nyolcvanas éveiből: az akkori rendszer több száz családot kényszerített a falu elhagyására, majd a települést elárasztották vízzel, elmosva múltját, tárgyi emlékeit. A tóhoz látogatók a parton imitt-amott még láthatnak épületmaradványokat, az elárasztott falu helyén ma élénk horgászélet zajlik. Erdőszentgyörgy legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége kétségkívül a település központját ékesítő Rhédey-kastély. Ebben az épületben nőtt fel a 19. század elején a nemesi származású Rhédey Klaudia, II. Erzsébet brit királynő ükanyja. Orbán Balázs szerint a régi kastély helyén eredetileg apátság volt.A település másik jelentős látványossága a 13-14. század fordulóján épült református templom, ebben tartották az 1618-as unitárius zsinatot. Külső falán székely rovásírásos feliratot találtak. Erdőszentgyörgy környékén bőven akad gyalogtúra-lehetőség: nem csak a víz alatti Bözödújfalu vidékét barangolhatjuk be, de a Puliszkadomb táján talán ma is találkozhatunk nyájukat legeltető, kedves pásztorgyerekekkel.

Bővebben

Veszélymező - Nyárádselye, Bekecs-tető

Nyárádselye lakói igencsak megszenvedték a tatárok pusztításait a Bekecs-tető alatti Veszélymezőn, ám amennyit kaptak, annyit adtak is a kutyafejűeknek a Tatárhágónál – így tartja a nép, s ennek emlékét őrzi ma a helynevek egy része is. A környékbeliek a be-betörő tatárok elől a Bekecs-hegy aljában levő tisztásokon rejtőztek el. Ám egy alkalommal egy áruló a bujdosók nyomára vezette az ellenséget, s amíg a férfiak nagy része élelemért és tűzifáért ment, rajtaütöttek a védtelen nőkön és gyerekeken. Akiket nem hurcoltak el, azokat kegyetlenül lemészárolták az erdei tisztáson – a helyet Veszélymezőnek vagy Veszély mezejének nevezték el. A hír hallatán a Bekecs melletti Palota domb kolostorában élő szerzetesek is menekülőre fogták a dolgot. Akárcsak a sóváradi Csombod vitéz, harangba rejtették kincseiket, majd a kútba süllyesztették, hogy a tatárok ne találják rá. A kincset ugyan nem találták meg, ám a kolostort lerombolták. A bosszúvágytól fűtött Nyárád menti székelyek azonban nem hagyták ezt annyiban, és a távozó tatárok után eredtek. Az ellenséges seregből csak kevesen tudtak elmenekülni, hátrahagyva a rabolt kincseket, a rabszíjra fűzött gyerekeket és asszonyokat, akik így kiszabadultak. A több évszázados legenda a huszadik század elején, az első világháborúban ismét megelevenedett: a Bekecs-hegyen és környékén 1916-ban véres harcok dúltak. A tetőre kiérve a túrázókat ma több első világháborús emlék is fogadja. Miután leróttuk tiszteletünket a múlt harcosai előtt, szánjunk pár percet arra, hogy megcsodáljuk a szemünk elé táruló páratlan látványt: a magaslatot északnyugatról a Nyárád völgye, délkeletről a Kis-Küküllő völgye határolja, s szép időben akár a Fogarasi-havasokig és a Hargitáig is ellátni. Kelet felé a Siklódkő és a Firtos csúcsa magaslik. Nyárádselye a Kisnyárád vidékének legmagasabban fekvő települése. 1719-ben a lakosság egy részét pestisjárvány pusztította el. A festői környezetben meghúzódó kis falu környéke gabonatermesztésre nem alkalmas, lakói főleg állattenyésztésből és gyümölcstermesztésből élnek.Ha tavasszal a Veszély mezején keresztül felkapaszkodunk a Bekecsre, számítsunk arra, hogy utunkat sok-sok virág fogja szegélyezni: tavaszi sáfrány, kakasmandikó, csillagvirág, de kora tavasszal még hóvirág is akad a magasabban fekvő részeken. Mintha csak az itt elveszejtett emberek emlékét őriznék évről-évre.

Bővebben

Csergő Kata - Nyárádmagyarós (Bekecs-tető, Kata kútja, Várbérc)

Évszázadokkal ezelőtt még nem létezett Nyárádmagyarós falu a Felső-Nyárád mentén. A hagyomány szerint a székelyek a környékbeli dombok egyikén várat építettek, innen a ma is használatos Várbérc helynév. A tatár hordák egyike ezt a kicsi, de erős várat is ostromolni kezdte. Bizonyára be is vette volna, és az oda menekülteket rabszíjra fűzi, ha a székelyek nem állnak a sarkukra. Volt közöttük egy jól megtermett, magas, erős leány, Csergő Kata, aki Jeanne d’Arc-éhoz hasonló bátorságával harcra, ellenállásra buzdította a férfiakat. A csapat élére állt, karddal és fokossal tanította móresre a tatárokat, míg a maroknyi védő az utolsó kutyafejűt is messzire kergette a völgyből. Csergő Kata hőstettének emlékére az egyik helybéli forrást Kata kútjának nevezték el, amelyből az idelátogató turisták is olthatják szomjukat. Orbán Balázs szerint a tatárok később mégis lerombolták a várat, így a helyiek felhagyták annak romjait, és távolabb telepedtek le. A festői szépségű kis völgyben elterülő Magyarós nem a várvédő hősökről, hanem a körülötte levő sok-sok mogyoróbokorról kapta a nevét. A falu fölött húzódó másik magaslaton, a Bekecs-tető szent helynek számít, tisztásán egykor kápolna állt, a helyén álló új építmény ma is látogatható. A tetőről belátható majdnem az egész Nyárád mente, az egykori székely–tatár csatározások helyszíne. A turisták számára kikapcsolódást adó különleges tölgyerdők és vadvirágos rétek szegélyezik – mintha az idő is megállna, amikor a látogató kiül a tetőre, és végignéz a vidéken, hiszen szép időben akár a Hargitáig is ellátni.Nemcsak a tatárjárást, hanem az első világháborút is megsínylette a falu. A hős honvédeknek emelt, szintén helyi látványosságnak számító emlékmű több mint száz éve áll rendületlenül a Bekecsen. Akárcsak hős elődjük, a mondabeli Csergő Kata, ők is a székelyek híres bátorságról tettek tanúbizonyságot.

Bővebben

Csombod vitéz - Sóvárad, Kibéd

Kibéd és Sóvárad határán, egy magaslaton állt egykor Csombod vitéz vára, amelynek kútjában a mondabeli vitéz sok-sok kincset rejtett el. Erős, magas, harsány hangú várúr volt Csombod – annyira, hogy amikor elkiáltotta magát: „Csombod vitéz indul!”, mindenki meghallotta, és senki sem mert a várból levezető útra lépni. Úgy tartják, a vitéz a vár alatti domb belsejébe alagutat ásatott, és sokáig sikeresen védte az ellenségtől a dombra épített erődítményt. Ám egyszer a tatárok akkora sereggel érkeztek a vár alá, hogy kénytelen volt belátni, nem tudja felvenni a harcot a túlerővel vagy a kiéheztetéssel. Ezért úgy döntött, hogy katonáival elhagyja a várat, de előbb kincseit a föld gyomrába rejtette. A közeli Hallgató-tetőre menekültek, ahol csendben várták, hogy a kutyafejűek elvonuljanak, ám azok tőrbe csalták az embereket. A kincs ma is ott rejtőzik a domb belsejében, megtalálójára várva.Sóvárad környékén – mint a neve is mutatja – vár vagy várak, kisebb erődítmények állhattak. Marosszéken több hasonló erőd is állt a középkorban, a sóváradi a székely várrendszer egyik láncszeme lehetett, amely a tudományos kutatások szerint valóban egy tatár betöréskor pusztulhatott el. Ha Csombod vitéz kincsét nem is találjuk meg, a környéken mégiscsak érdemes gyalogtúrára indulni, és beleképzelni a magunkat a mondabeli idők történéseibe, végigjárni a beszélő helyneveket. Csombod várának feltételezett helyével párhuzamosan ugyanis fut egy másik dombsor, amely lenyúlik egészen a Kis-Küküllő partjáig. Az első ormot Örömök dombjának nevezik, a néphit szerint azért, mert a Csombod várát ostromlók vezére a vár bevétele után ott mulatott, ünnepelte győzelmét. Az erdők, legelők által szegélyezett Sóvárad híres a székely kapuiról és jellegzetes parasztházairól, református templomáról. Falumúzeum is működik benne. A település mellett több sós vizű, gyógyhatású forrás fakad. Ezek egyike Csombod vára alól ered – úgy tartják, vizét a várúr kincse festi vörösre.

Bővebben

Fickó - Magyaró, Monosfalu

A Maros festői szépségű völgyében, Dédától nem messze, Szászrégen irányába fekszik egy kis település, amely egy népmonda szerint úgy kapta a nevét, hogy a falusiak két bikát verekedtettek össze. Monosfalunak egy távolabb eső része el szeretett volna szakadni a településtől, az emberek szinte ölre mentek, de az öregek a béke érdekében azt tanácsolták, hogy a két fél válasszon ki egy-egy bikát, s azok küzdelme döntsön a falu sorsáról. Így is lett: a két bikát a mezőn egymásnak engedték, s a viadalt az a bika nyerte, amelyet a függetlenedni akarók állítottak ki. Az erősebb bikát a népmonda szerint Fickónak hívták, a különvált települést a győztes állat iránti tiszteletből Fickónak, illetve Fickópatakának nevezték el.A Maros völgye, Dédától Szászrégenig bővelkedik természeti látnivalókban – nem csupán a felszínen, hanem a föld alatt is, hiszen a környéken nagyon sok az úgynevezett fatörzsbarlang. A mai Erdélyi-medence helyén több tízezer évvel ezelőtt tenger volt, ebből a tengerből a vulkanikus tevékenység miatt kiemelkedtek a Kelemen-, a Görgényi-, illetve a Gyergyói-havasok. A Gyergyói-medencét az Erdélyi-medencével a Maros völgye köti össze, a környéken kialakultak a ratosnyai, palotailvai, illetve gödei gáttavak. A folyók vízgyűjtőiként is működő tavak azonban az idők folyamán feltöltődtek vulkáni eredetű hordalékkal, így alakultak ki az olyan képződmények, mint a ratosnyai Hétsziklák vagy a szalárdi Szerecsen-szikla és a Sólyomkő. Mindezeket érdemes túránk útvonalába foglalni, és nem hagyhatjuk ki a barlangok egyik leghíresebbjét a Ládás kunyhóját sem, amelyhez turistajelzés is vezet.A táj festői szépsége, történelme, lakóinak élete több erdélyi írót és költőt, például Kemény Jánost, Wass Albertet vagy Áprily Lajost is megihlette. Ugyanakkor rengeteg olyan népmonda van, amely a különböző települések, barlangok, természeti látnivalók létrejöttéről mesél a mai embereknek – ilyen a Fickó nevű bika története is, amelynek egy kis falu őrzi a nevét.

Bővebben

A kincses dombok - Jedd

A Marosvásárhely melletti Jedd nevű települést mind a török, mind pedig a tatár hadak rendszeresen fosztogatták évszázadokkal ezelőtt. Egy monda szerint azonban a törökök által összelopkodott kincsek még mindig ott lehetnek a jeddi dombok alatt. A hagyomány úgy tartja, hogy a falut feldúló török katonák éppen az összerabolt kincseket osztották el egymás között, miközben az erdőkbe menekült jeddiek azt vették észre, hogy a bugyogósok menekülni kezdenek. Ekkor érkeztek ugyanis Jedd mellé a tatárok, s a török katonák előlük igyekeztek elrejteni a kincseket. Így történt, hogy a jeddi erdő alatt sebtében több gödröt ástak, és a földbe rejtették a lopott javakat, majd kereket oldottak. A faluba és környékére beérkező tatárok semmi elrabolnivalót nem találtak, bosszúból felgyújtották a jeddiek védtelenül maradt házait.Miután a tatárok is elhagyták a falut, a helyiek végre előmerészkedhettek. Visszaköltöztek a faluba, újjáépítették azt, azonban az erdő melletti dombok alá rejtett kincsekről mindenki megfeledkezett. Ám a néphagyomány úgy tartja, hogy egy napon az egyik jeddi gazda kapott egy levelet egy ismeretlen feladótól – ebben pontosan le volt írva, hogy hová vannak elásva a törökök kincsei. A gazda állítólag ennek alapján meg is találta az ellopott kincseket, és eltűnt velük, de egy másik elbeszélés éppen az ellenkezőjét állítja: a temérdek arany, ezüst és gyémánt azóta is ott van a földben.A Jedd délnyugati részén található érdekes földhalmok keletkezését a tudomány egy földcsuszamlással magyarázza. E dombok között valóban táborozhattak török hadak 1662-ben, még Ali pasa vezetésével. A kincset rejtő dombokat nem csak szerencsevadászként, hanem természetjáróként is érdemes bejárni, s megszemlélni az erdőket, amelyek oltalmat nyújthattak a helyieknek a támadások idején. Jedd másik látványossága az 1816-ban épült református templom, amelynek építésekor felhasználták a régi, gótikus jellegű templom anyagát. A kis településen több vendégház és panzió is várja a vendégeket.Jedd egyre jobban fejlődik, ami azonban inkább Marosvásárhely közelségének köszönhető, semmint a földhalmok alól előkerült kincseknek.

Bővebben

Ördögárok - Szentdemeter

A Kis-Küküllő bal partján, Balavásártól nem messze egy kies, szűk völgyben fekszik Szentdemeter, ahol egykor olyan várkastély állt, amely a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyhoz fogható nagyságában, szépségében. Sajnos az évszázadok alatt a kastély megsemmisült, de a kis településen és környékén így is több érdekes látnivaló és történet maradt fenn, amelyek rabul ejtik az ide látogatókat. A legismertebb látnivalók egyike a közeli Ördög-árka, egy rejtélyes és régi sáncvonulat, amelynek mondája a szentdemeteri várkastély történetéhez kapcsolódik. Benedek Elek meséjéből úgy tudjuk, három nagy úr, Balázsi, Nyujtódi és Csáki (ezek a nevek valódiak, a környéken élő nemesi családok egy részét így hívták) több esztendeig építette a várkastélyt, miközben kegyetlenül dolgoztatták a helybelieket és fosztogatták az arra járókat. Még az ördöggel is cimboráltak, hogy minél tovább uralkodhassanak a demeterieken. Az egyszerű nép fohászait és átkait meghallotta az ördög, és igazságot tett: a nemeseket egy hatalmas ekevas elé kötötte, arra kényszerítve őket, hogy egy hosszú sáncot húzzanak Szentdemeter határában, hadd tapasztalják meg, mit jelent a sanyargatás. A falusiak talán még az ördög kiabálását és ostorának csattogását is hallani vélték – a nemesek szántotta sáncot azóta is Ördög-árkának nevezik.A népszerű turista látványosságnak számító demeteri völgyet a természeti csapások sem kerülték el – 1940 augusztusában hatalmas árvíz rongálta meg a falu házait. Akkor egy magyarországi fiatalember új mesterségre tanította a falu lakóit, hogy megélhetésüket biztosítsa: a csuhéfonás hagyománya apáról fiúra szállt, s még ma is vannak idős emberek, akik ismerik e mesterséget. A sodort kukoricaháncsból nemcsak használati tárgyak, kosarak készülnek, hanem a látogatók számára emlékek, dísztárgyak is.Napjainkban a többször átépített, de középkori jellegét még mindig őrző szentdemeteri templom a település leglátogatottabb helye, illetve maga a völgy, amelyben egykor a mondabeli urak oly nagyon megjárták az ördöggel való cimborálást.

Bővebben

Paladomb tündérei - Nyárádszentimre

A mondabeli tündérek és ördögök ritka harcainak egyik helyszíne a Nyárádszentimre melletti Paladomb volt. A kis völgyben fekvő falut és környékét még Szent László király adományozta három hűséges főemberének, ők alapították a települést. A néphit szerint a közeli Paladombon tündérek laktak, ők gondoskodtak arról, hogy a földek mindig bőséges termést adjanak. Azonban évente egyszer ördögök is megfordultak e tájon, akik megpróbálták kiűzni a tündéreket lakóhelyükről. A falu népe lüdérceknek hívta ezeket a gonosz lényeket, akiktől az emberek kötelességüknek érezték megvédeni a jóságos tündéreket. Amikor az ördögök megtámadták őket, a falusiak az eszüket használták e földöntúli gonoszok ellen: égő faágakat dobáltak a levegőbe, s az ördögök azt hitték, hogy az égiek siettek a tündérek segítségére. Gyorsan eltakarodtak hát a Paladomb környékéről, és nem is tértek vissza soha többé. A tündérek hálából még termékenyebbé tették a földeket Nyárádszentimrén és környékén.A kis település mellett, egy másik dombon egy nagyon régi, gótikus stílusjegyeket hordozó műemléktemplom áll. Orbán Balázs azt írta róla, „...itt azonban szerencsések vagyunk egy igen csinos és még jó állapotban levő gót idomú műemlékre bukkanni, mely a régész figyelmét méltán kiérdemli.” A látogatók számára érdekes adalék lehet, hogy a templom alatt temetkezési tárna van, amely a feltételezések szerint szerzetesek sírhelyéül szolgál. A belső falon freskótöredékek láthatók, ezek egyike Jézus keresztre feszítését ábrázolja. A karzat és a padozat jellegzetes kék színű, a mellvédeket fehér írásos varrottasok díszítik.A turisták nemcsak a templomban, hanem a falumúzeumban is láthatnak varrottasokat – a helyiek által „piros-fehér-zöld ház”-ként emlegetett kis múzeumban régi mesterségek, foglalkozások kellékei, szerszámai is megtekinthetők, ezek némelyikét ki is lehet próbálni.A környéken remek gyalogtúrázási lehetőségek adódnak. Noha a Paladombon ma már nem találkozhatunk tündérekkel és ördögökkel, örökségük ott él a falu emlékezetében.

Bővebben

A sárkány csorgója - Magyarzsákod

Magyarzsákod mellett magaslik a Váruta hegyese nevű sziklabérc, kopár csúcsa kiemelkedik a kis völgyből, amelyben e település meghúzódik. A hegy oldalából fakad egy forrás, amelyet Sárkány csorgójának neveznek. A népmonda szerint a sárkány a hegy alatti mocsárban lakott. Erős volt, dölyfös, és minden évben egy hajadon leányt követelt a falu lakóitól cserébe azért, hogy ne zaklassa őket. Így éltek rettegésben az emberek mindaddig, amíg a búni Bethlen család egyik őse, egy daliás lovag jegyese következett a sorban, de a vitéz nem hagyta magát, s Dávidként indult el a mocsárban lakó Góliáthoz. Kedvese féltette, marasztalta, de a lovag hajthatatlan volt. Előcsalta a gonosz sárkányt, és mire az felocsúdott volna, dárdáját a szívébe döfte, majd a bestia fejét bizonyítékul Zsákodra vitte. A Segesvártól nem messze, a Zsákod-patak forrásánál fekvő kis település, Magyarzsákod mégsem erről a hőstettről kapta a nevét, hanem arról, hogy zsákként nyúlik be a környező magas dombok közé. Mesés látvány kerül az utazó elé, ha a Váruta hegyeséről körbenéz. A történelmi források és Orbán Balázs említenek egy erődromot is, de a magaslatokon ennek pontos helyét még nem sikerült beazonosítani. „Várnak ott most semmi nyoma, bár az eke (mert e vidéken a magas hegytetőket is szántják) sok cserépdarabot forgat fel” – írja Orbán Balázs. A falu lakói a reformáció idején áttértek az unitárius hitre, de két évszázaddal később a Horváth család építtetett egy katolikus kápolnát, amelyet 1826-ban templommá bővítettek. A szintén a 19. században átépített unitárius templom mellett áll egy harangláb, amelyben a környék legnagyobb harangjait nézhetik meg az arrajárók. A két harangot Hönig Frigyes öntötte Aradon 1921-ben és 1936-ban.Zsákod híres szülötte Hegedüs Sándor (1847–1906) publicista, közgazdász és pénzügyi szakember, aki a dualizmus korában kereskedelemügyi miniszter, illetve Kolozsvár egykori országgyűlési képviselője volt. Tiszteletére szülőfalujában emlékszobát rendeztek be, amely szintén látogatható. Ha a gonosz sárkány levágott fejét nem is lehet megtekinteni, a festői látványtól és a történelmi korokban történő lelki utazástól feltöltődve távozhatnak Zsákodról a látogatók.

Bővebben

Tündérek gyülekezőhelye - Makfalva

A Kis-Küküllő bal partján fekvő Makfalva közelében, két kis patak között a néphagyomány szerint egykor egy Maka nevű székely rabonbán vára állt. A tatárjárás idején és azt követően a várvédők fokozatosan letelepedtek az erődítmény melletti dombos környéken, a Várután, majd megalapították a várúrról elnevezett Makfalvát. A várat egy idő után felhagyták a székelyek, ám az nem maradt sokáig gazdátlanul. Egy helyi monda szerint vidám tündérek vették birtokukba, akik minden éjjel zenéltek, énekeltek, táncoltak az öreg falak között. A makfalviak igencsak megszerették őket, zenéjüktől, éneküktől szebbeket álmodtak, mint valaha. Azonban nem sokkal később zavaros idők következtek, a békés tündérek kénytelenek voltak az védettebb, erdős vidékekre menekülni. A lakó nélkül maradt vár ezután pusztulásnak indult, köveit lassan elhorták Makfalva lakói, s ma már az egykori erődítmény pontos helyét sem lehet megtalálni. A magaslatot viszont, ahol egykor a vár állt, ma is felkereshetjük – a helyiek Tündérek gyülekezőhelyének nevezték el, így őrzik a vidám teremtmények emlékét. Makfalvát az utóbbi évszázadban több természeti csapás is érte: földcsuszamlás és földrengés rombolta le református templomát, amelyet újjáépítettek – ez ma Makfalva egyik látványossága.A helyiek úgy tartják, hogy a híres parasztvezér, Dózsa György is a település szülöttje: ha erre járunk, látogassuk meg az 1813-ban épült Dósa-udvarházat, amelyben néprajzi múzeum létesült.A település lakói korábban főként kézművességből és lenfeldolgozásból éltek. Leszármazottaik máig úgy tartják, hogy a tündérek évente egyszer, november elején visszatérnek a lerombolt vár helyére, hajnalig mulatnak, utána pedig eltűnnek a vidékről. Varázslatot bocsátanak gyülekezőhelyükre, ezért szürkül el a novemberi égbolt, azután következik az esős idő. Ám tiszta és csendes éjjeleken olykor még hallani vélik a mesés teremtmények léleküdítő zenéjét.

Bővebben

Búcsúpad - Maroskeresztúr

Maroskeresztúrtól délre, a Maros és a Nyárád folyó között tornyosul egy hegy, amelynek egyik magaslatát Búcsúpadnak hívják. Egyes elképzelések szerint nevét onnan kapta, hogy régen, még a reformáció előtti korban búcsújáró hely volt. Egy másik hagyomány viszont úgy tartja, hogy a helynek sokkal szomorúbb a története: itt búcsúztak el a csatába vonuló székely férfiaktól otthon maradó kedveseik, szeretteik. Orbán Balázs azt írja, hogy a búcsúzás megható, ünnepélyes pillanat volt: a szülők megáldották a harcosok fegyvereit, miközben azt mondták nekik, „Úgy harcolj vele, hogy hazádnak s nekem becsületet szerezz!”. A vitézeket eddig kísérték a hozzátartozók, és sokukat itt, a Búcsúpadnál látták utoljára.Maroskeresztúr lakói az évszázadok alatt sok pusztítást, illetve békétlen időt éltek át. 1600-ban Giorgio Basta generális katonái nemcsak a menekülő maroskeresztúriakat gyilkolták meg, hanem templomerődjüket is felgyújtották. Később lengyel és tatár hadak törtek be Erdélybe, s ők is kifosztották a falut – sokáig Pusztakeresztúr volt a neve.Ezen a településen született a 19. századi erdélyi magyar orvoslás egyik legnagyob alakja, az országgyűlési képviselői tisztséget is betöltött Knöpfler Vilmos. Nevéhez fűződik a marosvásárhelyi kórház megalapítása. Ő építtette a maroskeresztúri kastélyt, amely később leégett.Maroskeresztúr mára szinte teljesen összeépült a közeli Marosvásárhellyel, főbb látnivalói az évszázadok alatt újra- és átépített templomai. Az ide látogatók Maroskeresztúr határában ma is felkereshetik a még mindig beazonosítható Búcsúpadot, amely nem a lemondás, hanem a viszontlátás reményének helye: a hadba vonuló székely harcosok kedvesei mindig hittek a katonák visszatérésében. Nem véletlen, hogy így búcsúztak tőlük: „Úgy térj vissza, hogy büszkén ölelhesselek a keblemre!” A Búcsúpad a székelyek bátorságára, elszántságára, illetve spártai egyszerűségére emlékezteti a ma emberét. Ha felkapaszkodunk e dombra, gondoljunk az egykori székely anyákra, apákra és mátkákra, akik sok-sok éven át reménnyel telve kémlelték a látóhatárt, visszavárva szeretteiket.

Bővebben

Apold lovas legendája

A Segesvár melletti kis falut erődtemplom vigyázza. A települést gyönyörű, a késő középkort és az újkort idéző szász házak ékesítik, amelyek minden bizonnyal megállásra késztetik a látogatókat. A falu a Segesd-patak völgyében fekszik, és nem azonos a Nagyszeben és Szászsebes közötti településekkel, Nagy- és Kisapolddal.A monda szerint a falu nevét évszázadokkal ezelőtt egy lovasról adták. Az első névváltozata állítólag Trapold volt, (németül ma is így hívják), azért, mert egy lovas egy Old nevű lovon járt arrafelé. Amikor vágtára kezdte biztatni lovát, azt kiabálta: „Trapp, Old! Trapp, Old!” – így ragadt rá a név a kis falura. Sokkal valószínűbbnek látszik azonban az a feltevés, hogy a németországi Oppelshausenből ide költöző szászok Apoldiának nevezték el a települést, ez rövidült idővel mai formájára.Apold nemcsak nevének eredetéről és a szász házakról, hanem elsősorban gótikus erődített templomáról híresült el, amely a falu közepén, egy dombon áll. A 13. században már állt itt egy torony nélküli bazilika, a szászok ebből alakították ki a 15. században a mai, gótikus templomot, amelyhez harangtornyot is építettek. A kettős falgyűrű és a benne látható lőrések arra utalnak, hogy a létesítményt védelmi célokra használták – további lőréseket találunk a fa körfolyosóval ellátott harangtornyon. A kaputornyot Haferturmnak, vagyis Zabos-toronynak, a másikat Wisserturmnak, tehát Fehér-toronynak hívják, a kapubástyán az 1529-es évszám olvasható. A 17. században kétszer is felújították, 1723-ban egy órát helyeztek a harangtoronyba, amelyben minden egész órában megjelenik egy fa szobor. Az apoldi erődtemplom oltára fölé helyezett orgonát Johann Theiss orgonaépítő készítette 1821-ben. Ami a szálláslehetőségeket illeti, Apoldon régi szász házakat alakítottak át panziókká, vendégházakká – a működtetők igyekeztek megőrizni, sőt, bővíteni a régi házak jellegzetes eszközeit, bútorait és hangulatát. Még ha néhány ház meg is rongálódott az évszázadok során, az ember mégis úgy érzi, hogy legszívesebben beköltözne ebbe a különlegesen szép faluba. Főként, ha megkóstolja a helyi specialitásnak számító, különleges túrós puliszkát, amelyet hagyományosan főtt tojással és vajjal kínálnak a helyiek.Ha várfalak körül vagy Apold utcáin sétálva meglátunk egy arra járó lovast, talán nem veszi rossz néven, ha megkérjük, azzal a szóval biztassa lovát, mint amellyel tette a mondabeli lovas.

Bővebben

Boszorkányok földje - Bún

 A Fehéregyháza melletti Bún települést Kis-, illetve Nagybún alkotja. A népmonda úgy tartja, hogy ezeken a réges-régi településeken – és többek közt a közeli Küküllősárdon is – egykor boszorkányok éltek… Nemcsak boszorkányok, hanem barlangok is szép számmal találhatók a környéken – e rejtélyes üregektől nem messze, a fehéregyházi síkon zajlott le az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó csatája. A nem hétköznapi barlangokról azt tartja a néphagyomány, hogy feneketlen mélységűek: ha valaki bedob egy követ a barlang száján, az örökre eltűnik benne. A helyiek tudni vélik, hogy egy kutya nyulat kergetve beszaladt egy ilyen járatba, és gazdája nem látta többé. Sőt, azt is rebesgették, hogy a mélység nyelt már el tehenet szekerestül, és leányok is eltűntek a faluból – a környék lakói azt gyanítják, ugyancsak a barlangokban veszett nyomuk. A helyi boszorkányokat rendkívül furmányos teremtményeknek ismerték a búniak és sárdiak. Tudni vélték, hogy titkos praktikáik segítségével rendszeresen ellopják a helyiek jószágainak tejét, s a gazdák csak nagy sokára figyeltek fel az árulkodó jelekre. Előbb-utóbb azért mégiscsak mindegyik boszorkány lelepleződött: a falusiak felfigyeltek egy asszonynak tűnő alakra, aki a kendője sarkaiból facsart tejet, egy másik pedig saját házi kedvencét és segítőjét, egy varangyot tett a tehén tőgye alá, így igézte meg az állatot. Volt olyan is, aki forgószelet kavart a mezőn, és elrepítette a juhászt, hogy amíg az visszatér, elvihesse a juhok tejét. Idővel aztán, amikor a falubeliek kiismerték ezeket a praktikákat, és megelégelték, hogy a boszorkányok csúfot űznek belőlük, számos rituálét találtak ki arra, hogyan védjék meg tőlük jószágaikat. Hatásosnak tartották, ha kutyafejet helyeznek a jászol alá, vagy ha belekezdtek a Miatyánkba, majd négyszer-ötször a padlóba szúrták a vasvillát – így hárították el az ártó szándékot. Mivel a környéken ma már nincsenek boszorkányok – legalábbis a helyiek ma már nem mesélnek róluk –, nem kell forgószéltől tartanunk, nyugodtan elindulhatunk egy túrára. Derűs időben a kis falvakat gyalogszerrel vagy kerékpárral is bejárhatjuk. A mai Bún és Sárd területét eredetileg szász telepesek lakták, majd 1564-ben református magyarok költöztek a faluba, akik később felvették az unitárius vallást. A néphiedelmek ártó szellemei helyett a történelem szele legyint meg minket Búnon, ha felkeressük az egykor pompás Bethlen-kastély romjait. A nemes kúriát Bethlen Farkas történetíró, Erdély 17. századi kancellárja építtette. Az épület sikerrel átvészelte a 20. század viharait, a kommunizmus évtizedei alatt a fehéregyházi állami gazdaság irodái kaptak helyet benne. A kastély szomszédságában folyik a Nagy-Küküllő – egy 1970-es, jelentős árvíz után a folyón, a kúria közelében gátat emeltek. Mire a gát elkészült, az épület gazdátlanná vált. Az 1980-as évektől kezdődően fokozatosan tönkrement, ajtóit, ablakait, gerendáit elhordták. Ahogy továbbhaladunk a búni Sárkánykő magaslat felé, nem árt, ha vigyázunk, hová lépünk, nehogy a feneketlen gödrök egyikébe taszítsanak a tejcsenő boszorkányok. 

Bővebben

Tatárhágó - Disznajó

A Felső-Maros mentét a tatárok évszázadokig fosztogatták, de néha nekik is megálljt parancsoltak az összefogó székelyek. Disznajón például azt tartja a néphagyomány, hogy számtalanszor kellett búvóhelyekre menekülni a tatárok elől, olykor az utolsó pillanatokban – előfordult, hogy lovas hozta hírül, hogy az idegen csapatok már a szomszédos Idecsen járnak.  A település mellett 1420 körül épült egy vár, amelynek maradványai ma is megtekinthetők. Hiába voltak erős marosi kövekből épült, forró mésszel összerakott falai, a tatárok azt is bevették, s a népmonda szerint csak a vár úrnője maradt meg hírmondónak, aki a kéménybe bújva menekült meg az ellenségtől. A szomszédos Magyaróról a férfiak a disznajóiak segítségére siettek. Csellel sikerült is megfutamítaniuk a tatárokat: volt a közelben egy erdős hegyoldal, a támadók odáig üldözték a székelyeket, ám azok a zegzugos, meredek hegyoldalon, az ősmagyarok harcmodorát alkalmazva szembefordultak a tatárokkal, és visszavonulásra késztették őket. A tatárok terepismeret híján egymást elsodorva menelkültek lefelé addig, amíg át nem jutottak a szomszédos, meredek dűlőn. Ott a magyaróiak futni hagyták őket, és az eset emlékére a Disznajó melletti meredek hegyoldalt elnevezték Tatárhágónak.  A Felső-Maros vidékét jórészt erdők borítják. A Maros lapályának ez a része egykor királyi várbirtoknak számított, központja a közeli Marosvécs volt. Az itteni erdők a középkorban is bővelkedtek vadakban – akárcsak ma, régen is fontos vadászterületnek számítottak. Disznajó és környéke az évszázadok alatt többször is gazdát cserélt, ám szerencsére sok terület megmaradt érintetlenül: a nagy kiterjedésű erdők, legelők, tisztások mindmáig csodálatos gyalogtúrák, csoportos kirándulások kedvelt célpontjai.  A falu közelében kevés a jó minőségű termőföld. A településen inkább az állattenyésztés honosodott meg, mert a tölgyerdők, legelők, erdei tisztások, tiszta vizű erdei, hegyi patakok ezt tették lehetővé. A másik fő megélhetési forrás természetesen az erdőgazdálkodás volt: a Maroson való tutajozásnak is nagy hagyománya van, amely a 19. században alakult ki.  A feltételezések szerint a falu neve bolgár eredetű, a „ná desznájá beregá”, vagyis a jobb parton kifejezésből alakulhatott ki, noha a helyiek egy magyar történetet is mesélnek: valaki egyszer azt javasolta, a falunak legyen valamilyen előkelő, díszes neve, mire a többiek rávágták, „na jó”. A település bővelkedik a beszélő helynevekben: a Tógát utcáé például onnan ered, hogy a Patócsy család halastavat, illetve gátat építtetett, a tó vízellátását szabályozandó. A falu egy másik érdekessége a Sóskút: a só beszerzése nehézséget okozott a helyieknek, ezért a település szélén levő sós vizű kútról hordták a vizet – ezzel főztek puliszkát, és ebben tárolták a káposztát.

Bővebben

Az 1848-49-es magyar szabadságharc emlékezete - Fehéregyháza

A Segesvár közelében fekvő település kiemelt fontosságú történelmi emlékhely. Itt zajlott le az 1848-49-es magyar szabadságharc egyik utolsó ütközete, s itt halt meg, illetve tűnt el Petőfi Sándor, valamint a szintén forradalmár Zeyk Domokos. A szabadságharcosok tiszteletére szobrokat állítottak, emlékhelyet alakítottak ki a csata fontosabb helyszínein, a helyi Haller-birtokon és a közeli Ispánkútnál. A környéken több tömegsír is található. Az 1849-es történések mára mitizálódtak, nehéz elválasztani a tényeket a több mint másfél évszázada közszájon forgó történetektől. Ami viszont biztos, hogy a csata valósában lezajlott, s a lengyel Bem József vezette felkelő magyarok vereséget szenvedtek a túlerőben levő orosz seregtől. Nemcsak Petőfi Sándor költő eltűnése és feltételezett halála (az Ispánkúton látták utoljára, azon a helyen ma egy felújított Petőfi-emlékmű áll) kapcsolódik a fehéregyházi csatához, hanem az erdélyi származású Zeyk Domokos hőstette is, akinek emléke élénken él e térségben. A harcedzett, bátor katona hadnagyként, majd századosként szolgálta a magyar szabadságharcot, a fehéregyházi csatában szerepe volt Bem József tábornok megmentésében, illetve olyan visszaemlékezés is létezik, amely szerint Petőfit is kérte, üljön a lovára, hogy megmenekíthesse a költőt, de ő ellenállt. A hagyomány szerint Zeyk egy szál karddal, egyedül fordult szembe a kozákokkal, hogy feltartóztassa őket, azok pedig nem bírtak vele. Az ellenséges katonák élve akarták elfogni, de a bekerített Zeyk Domokos pisztolyával főbe lőtte magát. Az eset az Ispánkút közelében történhetett, a bátor katona – Petőfihez hasonlóan – valamelyik fehéregyházi tömegsírban nyugszik. Székelykeresztúron iskolaközpontot neveztek el róla, Budapesten utca őrzi a nevét. A település történetéhez szorosan kapcsolódik a nemesi Haller család, illetve az egykori kastély emléke. A Hallerek évszázadokon át a térség meghatározó személyiségei voltak mind gazdasági, mind kulturális szempontból. Egykori birtokukon áll a tíz méter magas turulmadaras emlékmű, ezt egy feltételezett tömegsír mellé állították fel 1899-ben. Haller Lujza grófnő az emlékművön kívül emlékparkot és Petőfi-emlékházat is létesített ugyanabban az időszakban – viszontagságos évtizedek után ezek a létesítmények ma is látogathatók, sőt, Petőfi Sándor és Bem József szobraival bővültek. A kis múzeumot a Petőfi Sándor Művelődési Egylet gondozza és működteti, ebben a XIX. századi Magyarországot, a szabadságharcot és Petőfi utolsó napjait bemutató, 2000-ben felújított kiállítás látható. A Hallereknek több évszázadon át kastélyuk is volt Fehéregyházán, amely a XX. század közepére nagyrészt megsemmisült, ám annál több hiedelem, mendemonda fűződik hozzá. A szájhagyomány szerint a kastélyból alagút vezetett a közeli erdőig, illetve egy másik a Kolostordombra futott ki, a mai temető helyére. Fehéregyházát elsősorban az emlékhelyek miatt látogatják a turisták, ám több látványos és jellegezetes épülete is van. A településen évszázadokig éltek együtt szászok, magyarok, románok és cigányok – mindegyik nép sajátos építészeti emlékei megtekinthetők a fő utcán. Azon a fő utcán, amelyen egykor Petőfi, Zeyk és Bem a szabadságukért, a magyar nép szabadságáért harcolt. 

Bővebben

Daru dombja és a Csitkóskert - Gernyeszeg

A Maros-parti település neve feltételezhetően a kiszáradt fát jelentő gernye szóból ered: a letelepedők kiszárították a környező erdőségeket, hogy megalapíthassák a települést. Gernyeszeg egyes helyszíneinek ma is sajátos, beszélő nevei vannak, amelyek legendákhoz, mondákhoz kapcsolódnak. Ilyen például a Darudombja, amelyről azt mesélik, hogy ott két bika küzdött meg – az egyiket Darunak hívták, ő maradt alul a küzdelemben. Az állatot azon a dombon temették el, s azóta is a nevét viseli.  A falu legmagasabb pontját Urak asztalának nevezték el – ez is a régi időkre vezethető vissza, amikor az egyszeri nagyúr arrafelé vadászott ismerőseivel. A domb tetején fából készített asztal és székek álltak, ott pihentek és ebédeltek a vadászok. A falubeli fiatal legények voltak a hajtók: ők nem ülhettek az Urak asztalához, de a segítségért cserébe friss cipót és bort kaptak. Gernyeszeg egy másik részét Csitkóskertnek hívták – ez régen egy tágas rét volt, ahol lovakat, csikókat legeltettek, s itt állt az istálló is. A falusiak fokozatosan megvásárolták a területet, az elnevezés azonban fennmaradt.  Ha Gernyeszegen járunk, két épületet mindenképpen meg kell néznünk. Az egyik a gótikus stílusú, a középkorban emelt református templom a falu központjában, amelyet az évszázadok folyamán többször is átalakítottak, de impozáns látványa ma is uralja a falu központját. Nagyharangja 1456-ból való. A falu akkor még a Somkeréki Erdélyiek birtoka volt, később a Teleki család tulajdonába került.  A másik nevezetes gernyeszegi épület az egykori vár, amelyet 1686-ban Teleki Mihály kancellár kastéllyá építtetett át. Akárcsak a mezőzáhi Bethlen-kastélyénál, ezen épület tervezése során is érvényesült a számmisztika, hiszen 52 szobája és 365 ablaka van. A Teleki család híres Afrika-kutatója, Teleki Sámuel ebben a kastélyban tartotta tekintélyes gyűjteményét, illetve könyvtárát, de ezek a 20. század vészterhes időszakaiban elpusztultak, csak egy részük menekült meg és került a marosvásárhelyi Teleki Tékába. Az államosítás után visszaigényelték és felújították, ma pedig sikeres rendezvényeknek ad otthont. A barokk stílusban berendezett kastélyparkot mitológiai alakok szobrai díszítik.  A Gernyeszegre látogató turisták a kastélyban, illetve a kastélyparkban megtartandó, évről évre növekvő népszerűségű kastélynapon is részt vehetnek, amely során nemcsak bejárhatják az impozáns barokk épületegyüttest, hanem gyerekeknek és felnőtteknek szóló rendezvényekbe is bekapcsolódhatnak. A felújított és sikeresen működő gernyeszegi kastélyban művésztelep működik, és évente tartanak kamarazenei fesztivált is.  Ha megcsodáltuk a református templomot és a Teleki-kastélyt, akár az Urak asztalához is felmehetünk, ahová ma már bárki leülhet pihenni. Még attól sem kell tartanunk, hogy útközben a Csitkóskert lovaival vagy a Darudombján legelésző bikákkal kellene találkoznunk. 

Bővebben

Történetek Hármasfaluból

A Kis-Küküllő jobb partján, Erdőszentgyörgy és Makfalva szomszédságában fekvő Hármasfalu 1950-ben jött létre, három falu – Csókfalva, Atosfalva és Székelyszentistván – egyesítése révén.  Az anyafalu Székelyszentistván volt. Itt található a mai falu 1880-ban épült református temploma, de a hagyomány szerint már Szent István király idejében állt itt egy ősi templom. Határában számos helyet hiedelmek öveznek, a Virgó nevű hely bányaüregeiről például azt tartják, hogy valósággal terem bennük az arany, amit rejtélyes idegenek rendszeresen leszüretelnek és elvisznek. A Keme bükke nevű határrész a nevét egy magyar vezérről kapta, a Kozmáné hegyesén pedig a néphagyomány szerint egy erőd állt. A várra felszerelt árbocon békeidőben fehér zászló lobogott, de ha vörös lobogót tűztek a vár ormára, az vészjelzésnek számított – a férfiak ilyenkor fegyvereiket magukhoz véve szaladtak megvédeni a várat és a falut. A szentistvániak tudni vélik, hogy II. Rákóczi Ferenc is gyakran vadászott e vidéken. Többször tábort is állíttatott a határ legfelső részén, amelyet ezért ma is a Fejedelem rétjének neveznek.  A másik falurész, Csókfalva nevének eredete Mátyás királyhoz kapcsolódik. A király egy alkalommal erre járt díszkíséretével, és mielőtt ihatott volna, népes kísérete, katonái mind felzavarták a falu kútjainak jó minőségű vizét. A király szinte szomjan maradt, de segítségére sietett egy szépséges parasztlány, akinek házát elkerülték a katonák. Onnan hozott tiszta vizet egy díszes kancsóban Mátyás királynak, aki köszönetképp a lány mindkét orcáját megcsókolta – a leányból Mátyás udvarhölgye lett, a falut pedig elkeresztelték Csókfalvának. Ugyanez a történet Szentistvánnál is felbukkan, csakhogy a legenda szerint ott maga Szent István király csókolt meg egy lányt, azért nevezték el róla a falut. Egy másik történet szerint Csókfalva alapítói nem tudták eldönteni, hogy falut vagy várost létesítsenek. Mivel a többség azt mondta, „csak falu legyen”, ebből alakult ki a település neve.  A harmadik faluban, Atosfalván is Rákóczi fejedelemhez kapcsolódó hiedelmet találunk: egy hadjárat során a fejedelem hársfát (ahogy a nép nevezi: zádokfát) ültetett a helységben, ez állítólag ma is áll. Orbán Balázs szerint úgy jött létre a mai Atosfalva, hogy egy pestisjárvány elől hat család ide menekült Szentistvánról – ezért előbb Hatosfalvának nevezték, később pedig a kezdőbetű elhagyásával kialakult mai neve.  Csókfalván az 1798-ban épült unitárius templom az egyik legszebb látnivaló, Székelyszentistvánon pedig a Barátosi-udvarházat érdemes mindenképp útba ejtenünk.  A gyönyörű udvarházak között, a zegzugos kis utcácskákon sétálva eszünkbe juthatnak a településhez kapcsolódó csókos történetek. Ha elfáradunk, fejedelmi módon pihenhetünk a szép hársfák árnyékában. 

Bővebben

Bethlenek öröksége - Keresd

A Segesvártól délnyugatra fekvő, közigazgatásilag Dános községhez tartozó kis település története egybeforrt az egyik legnagyobb és legrégebbi erdélyi arisztokrata család, a Bethlenek történetével. Az egyik legenda szerint ugyanis Keresden, a Wendchenberg nevű hegy szakadékában veszedelmes sárkánykígyó tanyázott, amely hetente követelt egy nagyobb jószágot vagy embert áldozatként. A Bethlenek azonban megtelepedtek Keresden, építettek egy kastélyt, és nagyon sokszor segítették a szegényeket, főleg a téli ínség idején. Ők vetettek véget a sárkánykígyó rémuralmának is: a Bethlenek őse valójában egy kocsis volt, aki csellel legyőzte a sárkánykígyót, és jutalmul kapta a várkastélyt, amely kezdetben a Teleki családé volt. A kocsis ugyanis megnyúzott egy juhot, a bundáját kitömte a közeli mészkőbányából szerzett oltatlan mésszel, majd összevarta. Azt vetette a sárkány elé, amely mohón elnyelte a csalétket, de a mész felforrt benne, és elpusztította. Ezért látható kígyó a Bethlenek címerében. Keresden, ezen az egykor szászok által lakott kis településen ma főleg románok és cigányok élnek. A szászok jó része kivándorolt – a néhány száz fősre zsugorodott faluban ma is áll a Bethlen-kastély, amely a környék legfontosabb látnivalója. A településhez a Medgyes és Segesvár közötti főútról kell letérni, s noha a helységbe vezető út elég rossz állapotban van, a kastély látványa, az élmény, az időutazás mindenért kárpótolja az oda látogatót. A reneszánsz kastély két szakaszban épült fel: 1580-1590 között, illetve a 17. században, amikor virágkorát élte. Katonai szempontból is fontos erődítmény volt, hiszen bástyákat építettek hozzá. A várkastély négyszögű alapra épült, az eredeti négy, lőrésekkel ellátott és domborművekkel díszített bástyájából ma már csak kettő áll. A Bethlen család 1944-ben, a front közeledtével hagyta el a kastélyt, amelyet államosítottak, állapota a kommunizmus idején igencsak leromlott. A Bethlenek leszármazottai 2007-ben kapták vissza a keresdi kastélyt, 2014-ben pedig ötven évre a Böjte Csaba által vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítvány használatába adták – így az alapítvány újítja fel a várkastélyt, amely kulturális, képzési és turisztikai központként újul meg. A kastély kertjében és a környéken azért nem árt óvatosan lépkedni, hiszen a Bethlenek címerében levő sárkánykígyó kis utódai még ráijeszthetnek a turistákra. 

Bővebben

Zászpád kincses barlangja - Magyaró

A Szászrégentől északkeletre fekvő Magyaró területét évszázadokkal ezelőtt szászok lakhatták – erre utal a Zászpád helynév, egy magaslat neve, amely a Szászpad módosult változata lehet. A hegyet a hiedelmek szerint az ott lakó szász király után nevezhették el, akinek volt egy gyönyörű lánya. A leányt elrabolta a hegy mélyén lakó sárkány, s hiába jöttek hetedhét országból vitézek, lovagok, királyfiak, a bestiát senki sem tudta legyőzni. Végül jelentkezett egy furfangos magyarói pásztorlegény, aki csak annyit kért a királytól, hogy adja oda neki a legfényesebb kardját, és figyelemelterelésként állítsa a barlang bejáratához a környék legszebb lányát. Amint a sárkány kirontott a barlangból, a rejtőzködő legény egy csapással levágta mind a hét fejét. A király hálából hozzáadta lányát a pásztorfiúhoz – a lakodalom alatt annyit táncoltak, hogy az összes fát kidöntötték, s a Szászpad tetején azóta sincsenek fák. Egy másik népmonda szerint a Zászpádon a tatárok is megtelepedtek, a rabolt kincseket pedig egy vasráccsal lezárt barlangban tartották. A tatárokat ugyan kiűzték Magyaró környékéről, ám azok rejtélyes kincseiket átkokkal helyezhették biztonságba, hiszen a kincsvadászokat egytől egyig elnyelte a föld. Sokáig félték az emberek azt a helyet, mert úgy tartották, a vasajtón betérők sosem térnek vissza. Olyan hiedelem is él, amely szerint oroszlán lakik a barlangban: ha valaki követ dob be a barlang száján, félelmetes morgást hallani. Magyaró település minden bizonnyal a környékbeli mogyoróbokrokról kaphatta a nevét. Vára valóban létezett: az úgynevezett Mentővár az 1300-as években épülhetett. Évszázadokon keresztül oda menekült a Felső-Marosmente lakossága, amelynek nem csak a tatár hordák pusztítását, de más veszedelmeket is el kellett szenvednie. A vár alapfalmaradványait a faluba látogatók ma is megszemlélhetik, s könnyen felismerik. A kis települést erdők, mezők, legelők, bő vizű patakok szegélyezik, ezért a környék kiváló vadászterület. A hagyomány szerint a Magyaró körüli erdőkben rendszeresen vadásztak fejedelmek, királyi hercegek, természetesen a helyi földbirtokosokon kívül. A magyarói templom fontos műemléknek számít, hiszen szentélye a 15. században épült. Az évszázadok alatt bővült, de 1801-ben tűzvész rongálta meg. Igen értékes műkincseket őriz: egy 1620-ból származó ónkannát és az 1660-as évben készült harangot. Ha Magyaróról tiszta az időben felkapaszkodunk az 1241 méter magas Zászpádra, a tetőről akár Marosvásárhelyig is elláthatunk. Ne féljünk, mert a mondabeli pásztorlegény utódai ma is ott legeltetnek, a barlangban pedig sem tatárok, sem fenevadak nem tanyáznak.

Bővebben

Marosvásárhely története

A székelység kereskedelmi, ipari, szellemi központja, Erdély egyik legnagyobb városa a Maros folyó partján helyezkedik el. Legnagyobb látványossága kétségkívül a vár és benne a vártemplom, amely büszkén állta az elmúlt évszázadok viharait. A város három jelentős tájegység, a Mezőség, a Maros völgye és a Nyárádmente találkozásánál fekszik. Marosvásárhely belvárosa több templommal és barokk, illetve szecessziós stílusú épülettel veszi körül a Rózsák terét. Egymás mellett áll a Közigazgatási Palota és a Kultúrpalota, s szintén a város főterét ékesíti a Keresztelő Szent János-templom, illetve a Barátok templomának megmaradt tornya. Az egykori templom és kolostor épületét a hetvenes évek elején, a Nemzeti Színház építésekor bontották le, s ezzel a román szocializmus rombolásának szimbólumává vált. A város legimpozánsabb középkori építménye kétségtelenül a vár és a vártemplom. A négy és fél hektáron elterülő, hét bástyás erődítmény Erdély egyik legnagyobb vára. Délnyugati részén áll a református Vártemplom. A hagyomány szerint az első ott épült templom az 1241-es tatárjáráskor elpusztult, a következőt az 1480-as években vették körül először várfalakkal. A ma is látható vár az 1600-as évek elején épült fel – az akkori városvezető, Borsos Tamás abban az időben Brassóba menekült, majd hazatérve meggyőzte a város polgárságát a vár felépítésének szükségességéről. Az erőd egészen 1962-ig katonai célt szolgált, azt követően a benne lévő épületeket múzeumokká és rendezvénytermekké alakították át. A vár mellett, szintén a belvárosban található a híres Teleki Téka, amelyben Erdély egyik legrégebbi és legjelentősebb könyvgyűjteményét őrzik. A nagy múltú Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tanult a magyar és az erdélyi román kultúra számos kiváló személyisége is. Marosvásárhely Kolozsvár mellett az erdélyi kultúra egyik legjelentősebb városa színházaival, könyvtáraival, egész évben élvezhető, állandó, illetve időszakos rendezvényeivel. A műemlékek és a belváros látványosságai mellett Marosvásárhely legmagasabb pontja, a Somostető talán a legfontosabb turisztikai állomás, többek között itt található az 1960-as évek eleje óta működő állatkert. Az erdők szegélyezte Somostetőről több turistaútvonal vezet a környékbeli kirándulóhelyekre, például a Terebics- vagy a Cinege-tetőre. Marosvásárhely Erdély egyik fellegvára – egy, a régióban tett látogatás során kihagyhatatlan állomás, rengeteg látnivalójával és különleges történelmi hangulatával. 

Bővebben

Marosvécsi hiedelmek

A Felső-Maros mente egyik legimpozánsabb építménye Marosvécsi várkastély – építéséhez és történetéhez megannyi legenda, monda és néphiedelem kapcsolódik. Az egyik monda szerint a vár első lakói óriások lehettek. Ezeka lények olyan hatalmas termetűek voltak, hogy ha a másfél óra járóföldre lévő Magyaró melletti Zászpád várában élő társaiktól szitát kértek, azok egy mozdulattal átnyújtották nekik. Hiedelmek keltek szárnyra arról is, hogy a vécsi domboldalban több alagút húzódik, ezek egyike a folyó túlpartján álló holtmarosi erőddel köti össze a várat. A kastély alatti kaszálón és az erdőben tündérek éltek, akik mindig éjfélkor jöttek elő, és a Gödörhát patakjában fürödtek. A közeli Alsóidecsről pedig azt tartja a néphagyomány, hogy az ottani Leányvárban, más néven Spitzburgban (németül „hegyes várban”) kincsek voltak elrejtve. A 13. században szászok telepedtek meg itt – ők azt tartották, hogy az óriások eltűnésük után mérhetetlen kincset hagytak a hegy gyomrában. A ma Kemény-kastélyként ismert marosvécsi építmény – az azt övező hiedelmek jó részével ellentétben – nagyon is valóságos: amellett, hogy az erdélyi magyar irodalom egyik bölcsője, az egyik legrégebbi, ma is álló Maros megyei műemlék. Építése a 15. század közepére tehető, a kastélyt az addigi erődítmény helyére emelték. Mai formáját a következő században nyerte el – az Erdélynek fejedelmet is adó Kemény család 1648 után kapta meg a várat és a birtokot, amely a kommunizmus évtizedeit leszámítva végig a tulajdonában maradt. A híres kastélykertben tartották az 1920-as és ’30-as években a Helikon irodalmi találkozókat báró Kemény János író, mecénás vezetésével. Ma is áll a híres kőasztal, amelyet Kuncz Aladár emlékére Kós Károly tervezett és faragtatott a harmincas évek elején. A kőasztal közelében temették el Kemény János írót és feleségét, 2000-ben pedig sírjuk közelében helyezték el Wass Albert író hamvait. A hely másik nevezetessége a várkastély szomszédságában álló, torony nélküli református templom. A Kemény család építtette 1727-ben, a művészettörténészek az erdélyi egyházi építészet egyik legegységesebb rokokó tereként emlegetik. A várkastélyba látogató turisták számára a templom is egy kihagyhatatlan látnivaló. Marosvécsen, a várkastélyban és a domboldalakon ma már nem járnak óriások – az erdélyi magyar irodalom óriásainak szellemei viszont ott lehetnek valahol a Kemény-kastély zegzugaiban, illetve a sok magasztos szót és gondolatot hallott kertjében. 

Bővebben

A Pogányvár kincsőrző tündérei - Mezőbánd

A Pogányvár nevű domb Mezőbánd és Mezősámsond között magaslik, s noha ma szántóföldként használják, a helyről időtlen idők óta azt tartják, hogy egy titkos pincéjében mesés kincs rejtőzik. Valaha ugyanis vár állt ezen a helyen: Sámsond vára, innen származik a kis település neve is. A néphagyomány azt tartja, hogy nagyon régen a vár lakói az ősi vallás szerint itt a Hadúrnak áldoztak. A vár kincseit az erőd alatt, egy titkos pincében helyezték biztonságba. Ám a régi emberek azt is tudni vélték, hogy azokat két tündér őrzi, s hiába próbál bárki a nyomukra akadni, mert csakis akkor járhat szerencsével, amikor a tündérek egy rövid időre elhagyják az üreget, hogy a közeli Bándi-tóban fürödjenek. Sok-sok szerencsavadász próbálkozott már a kincsek megszerzésével. Egy pásztorlegény épp a pince bejárata mellett legeltette nyáját, amikor a tündérek felügyelet nélkül hagyták a kincseket, és sikerült bejutnia a vasajtóval lezárt üregbe. A legény kétszer is megtömte a subáját arannyal és drágakővel, de kapzsisága harmadszor is visszavezette – ha nem teszi, talán az ükunokája is úri módon élhetett volna. A tündérek közben visszatértek a pincébe, majd becsapódott mögöttük az ajtó. A pásztor hét évig élt fogságban, étlen-szomjan, amíg az ajtó ismét kinyílt. Amint hirtelen kiszabadult a vaksötétből, a hatalmas fényben elveszítette szeme világát. Koldusként élte le az életét, így bűnhődött mohóságáért. Ez viszont nem tántorította el a későbbi kincsvadászokat a domboldal kutatásától – szerencsére, mert így találtak itt avar-kori leleteket, de bronz- és római kori régészeti anyagok is kerültek elő a földből. A településbe több kis falu is beolvadt a 16-17. század során, többek közt Székelygerebenes, Adósfalva, Súgófalva, Kistelek, Egerháza, Csükmöd és Rózsásfalva – utóbbi területén egy római telep maradványait fedezték fel, és pénzérmék is előkerültek a földből, még ha nem is a tündérek kincsei közül. Mezőbánd fontos közlekedési csomópont, hiszen a község központján haladnak át azok a megyei utak, amelyeken Radnótot, illetve Nagysármást érintve Kolozsvárra lehet eljutni. Itt született Agyagási Károly orvos, költő, műfordító, Siklódy Tibor magyar tájképfestő és Mátéfi Eszter kézilabdázó. A település határában az említett középkori váron kívül régen különleges udvarházak is álltak, de ezek már nem láthatók, ugyanis a falu legnagyobb része 1857-ben leégett. Ha turistaként járjuk be Mezőbándot és környékét, a Pogányvár feltételezett helyén jusson eszünkbe a szerecsétlen pásztor esete és történetének tanulsága: egy falat kenyér többet ér egy zsák aranynál. Ha útközben megéheznénk, szerencsére egy falat kenyeret a kedves bándi vendéglátóktól is kérhetünk. 

Bővebben

Isten tava - Mezőség

A Mezőség legszebb és legrejtélyesebb tava Mezőbánd, Mezőmadaras és Mezősámsond között, egy dombtetőn díszeleg. A tó egyik érdekes jellemzője, hogy nem táplálja forrás vagy patak, és lefolyása sincs. Azért hívják Isten tavának, mert eredetmondája szerint Isten büntetésének eredményeképpen jött létre. A néphit úgy tartja, a régi időkben gonosz emberek éltek ezen a vidéken, folyton viszálykodtak egymással. A Jóistent elszomorította az emberek komiszsága, ezért különféle jelekkel próbálta jó útra téríteni őket. Kisebb figyelmeztetések után végül egy óriási vihart bocsátott a vidékre – a lakók is észrevették, hogy ez nem egyszerű vihar, hiszen egy súlyos, fekete tömeg csapódott az egyik dombnak, és úgy levágta a tetejét, ahogy a kenyér sarkát szokás leszelni. Ebből már értettek a közelben lakók, és soha többé nem viszálykodtak egymással. A dombtetőn pedig – a becsapódás következtében – létrejött egy furcsa tó. Könnycsepp alakja miatt sokan Isten könnyének tartják, amelyet az emberi gonoszság miatt érzett szomorúságában hullatott. Egy tudományos elmélet szerint valójában meteoritok csapódhattak a domboldalba, s az így keletkezett kráterben jött létre az Isten tava. Orbán Balázs azt írja róla, hogy „1852-ben sept. 4-én délutáni 5 és 6 óra között felhőtlen derült égnél egy iszonyú menydörgés hallatszott, mit szakadozott csattanások követtek, s a feketei biró (a bándi Vaszilui Tyifor), ki éppen a tavon csónakkal halászott, egy nagy tüzes tömeget látott a tóba oly rohamos sebességgel zuhanni, hogy annak vize ölnyire felcsapott, sőt az egész tó felülete hullámzásba jött; ugyanekkor a tó körül is több ily tüzes tömeg hullott le.” Minden bizonnyal egy meteorit becsapódását olvashatjuk ki e leírásból, amit az is bizonyít, hogy a helybélieknek mintegy hatvan követ sikerült összegyűjteniük. A néphagyomány a továbbiakban azt említi, hogy a tó vize néha nagy hullámokat vet, s a hiedelem szerint ilyenkor a közelben valaki rosszat tesz, és felbőszíti a Jóistent. Egy másik monda szerint a tó egy öreg gazdát ökröstől, szekerestől elnyelt, mert káromkodott a tó partján, amiért az ökrei nem akartak inni a zavaros vízből. Ha megszemlélnénk az Isten tavát, Mezőbánd és Gerebenes között, Drekulyatelepnél kell letérnünk a műútról, ahonnan egy földút vezet tovább, a magaslatra. A dombra kiérve az elénk terülő látvány festői: a tó vize egyenletes, környezete lenyűgöző. Rosszat tenni vagy beszélni – a keletkezés körülményeit ismerve – nem ajánlatos a tó közelében, ám elgyönyörködhetünk azon, hogy a Mindenható haragjában is milyen csodálatos alkotásokat hoz létre. 

Bővebben

Isten csapása - Mezőkölpény

A Mezőség egyik legszebb kis települése a Nagyerdő mellett fekszik. Orbán Balázs úgy jellemzi, „olyan szép hegykebelben fekszik e falu, mely mindenkire, de főként a havas szülöttére kellemes benyomást fog tenni: a falut minden oldalról szép, lombdús erdők környezik, melyek a használt Nagyerdő elnevezést méltán kiérdemlik, lévén kétségtelenül a Mezőségnek legnagyobb és legszebb erdősége”. A település melletti szakadékról azt tartja a nép, hogy isteni csapás nyomán keletkezett, amely egy juhászra sújtott le. A juhász ugyanis mások földjén legeltette juhait egy hosszú esőzés alatt, amíg a gazdák az állataikat karámban, istállókban tartották. Látta ezt a Jóisten, és megbüntette a juhászt: a nyáj alatt a föld beszakadt, a pásztor és a juhok pedig a mélység áldozatai lettek. A monda szerint ma is ott vannak a mezőkölpényi szakadék mélyén. A falu Marosvásárhelytől északnyugati irányban, csupán 14 kilométerre fekszik, a Korhány hegyének tőszomszédságában. A turisták számára is könnyen megközelíthető. Közigazgatásilag az alig tíz kilométerre lévő Mezőcsáváshoz tartozik. A Komlód völgyéhez közel található, erdők, mezők, festői dombok és egy kis tó teszi még szebbé a helyet. A falu melletti magaslatokról szép kilátás nyílik a környékre – egyiken, a Borsos-hegyen több évszázadal ezelőtt vár állt, a hagyomány szerint a Vérpad nevű helyen csata zajlott a vár birtoklásáért. A hegy neve arra utal, hogy Borsos Tamás, Bethlen Gábor fejedelem megbecsült diplomatája – ő építtette a marosvásárhelyi várat – birtokolta ezt a helyet. Kölpényben a székely főnemesi Kuun családnak is volt udvarháza, amelyet azonban 1912-ben lebontottak. A közeli Bocsok erdőt a történelmi adatok szerint maga Bocskai István fejedelem adományozta 1605-ben az edelényi csatában kitűnt tizenegy kölpényi harcosnak, az erről szóló levelet azonban nem Kölpényben, hanem a gyulafehérvári káptalan levéltárában őrzik. Kölpény középkori temploma ma is áll, ez a település egyik látványossága: a kis templom terméskőből épült, 1708-ban végeztek rajta nagyobb átalakításokat, mellette egy fatorony látható. A középkorban teljes egészében katolikus lakosság a reformációt követően unitárius lett, majd visszatért a református valláshoz. A faluban tett látogatás a táncház szerelmesei számára valóságos hazatalálás lehet: a messze földön híres mezőségi néptánc egyik fontos része a kölpényi táncrend, noha a faluban egyre kevesebbektől lehet ezt megtanulni. Mezőkölpény híres szülötte Szabó Teréz táncos, aki 2013 augusztusában vehette át a Népművészet Mestere címet. A falu határain kívül, a környező dombokon is érdemes kalandoznunk: a magaslatok között felfedezhetünk egy kis halastavat, a Kölpényi-tó közepén pedig egy fogadót találunk. A meredek dombok, kis völgyek között barangolva azonban érdemes vigyáznunk, nehogy úgy járjunk, mint a juhait mások földjén legeltető juhász. 

Bővebben

Backa várának tündérei - Mezőménes

Erdély közepében, a Mezőségen, festői környezetben fekszik Mezőménes, Marosvásárhelytől mindössze tizenegy kilométerre. Nem csoda, ha e gyönyörű tájon tündérek éltek valaha: a helyiek között apáról-fiúra száll a monda, amely szerint ők birtokolták a ménesi határban magasodó Backa várát. A tündérek békésen éltek a várban, amíg a benépesülő Mezőségen nem épült egyre több templom. A népmonda szerint ugyanis felettébb zavarta őket a harangzúgás, ezért követeket küldtek Mezőménesre, győzzék meg az embereket arról, hogy ne harangozzak, a tornyot pedig bontsák le. A falubeliek hallani sem akartak erről, s a tiltakozás a tündérek számára felért egy hadüzenettel: bosszúból lerombolták a Mezőség összes templomát. Hanem egyszer Backa várának népe került bajba: a vizük elapadt, és kénytelenek voltak segítséget kérni az emberektől, ám azok válaszra sem méltatták a tündéreket. A szomjúság Backa várának kiürítéséhez vezetett, s a vár népe még a környéket is elhagyta. Ez a mondabeli vidék ma már más látványosságokról híres, például a mezőménesi egészség- és életmódközpontról, illetve az azt körülvevő erdőkről, mezőkről, a jó levegőről, a bő vizű gyógyforrásokról, illetve a település református templomáról. A hagyomány szerint a tatárjárás előtt a kis falu nem a mai helyén, hanem a közeli Sárháló-patak mellett húzódott, akkoriban még Nagyménesnek hívták. A tatárok feldúlták Nagyménest, annak megmaradt lakói 1666 után költöztek Mezőménes mai helyére. A jelenlegi kis falu a Bocsok-dombnál, egy kis völgykatlanban fekszik. A környék ideális lovaglóterep – a település neve is arra utal, hogy egykor lovakat tenyészthettek errefelé. Ha nagy szerencsénk van, lovaglás közben, a falu határában talán manapság is megpillanthatunk egy víz után kutató tündért – ám mindig jusson eszünkbe, hogy bár ezek a teremtmények egykor templomokat romboltak, mégsem mindegyikük gonosz. 

Bővebben

Záhkő vára - Mezőzáh, Bod

A helységről fennmaradt népmondák szerint a mai Mezőzáh közelében, egy hegy tetején állt Záhkő vára, amelyben egy Záh nevű nagyúr lakott fiával, Boddal. Apa és fia gyakran vadászott együtt. Az egyik vadászat alkalmával Bod lemaradt a többiektől, és egy szerencsés véletlen folytán megismerkedett az erdőpásztor tündérszép leányával. Azon nyomban beleszeretett. Apja azonban hallani sem akart arról, hogy fia rangon alul házasodjon, ezért a fiatalok megszöktek, és egy erdei házban rejtőztek el. Záh nemcsak, hogy utánuk ment, de dühében kardjával lesújtott a szerelmesekre. Nemsokára keservesen megbánta tettét, és megátkozta saját magát – a bűvös szavak következtében a vár összeomlott, ő maga pedig a közeli tóban lelte halálát. A Mezőségi-patak partján fekvő kis település legjelentősebb turisztikai látványossága az Ugron-kastély, amelyet 1909 és 1911 között báró Ugron István, az Osztrák–Magyar Monarchia diplomatája, az Országos Magyar Párt elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka építtetett. Mezőzáh település és a környező erdők, mezők a századok során olyan erdélyi arisztokraták birtokában voltak, mint az Ugron, Aczél, Bethlen, Bánffy, Csontos és Wass családok. A középkori francia mintára épült kastélyt egyfajta számmisztika jellemzi: négy tornya (ez az évszakokra utal), tizenkét bejárata (a hónapok száma), négy terasza (egy hónap négy hétből áll) és ötvenkét helyisége van (egy év ennyi hétből áll). Ezek után nem meglepő, hogy az épületnek éppen 365 ablaka van – így az építtető az év minden napján más és más ablakon nézhetett ki. A kastély építtetéséhez is kapcsolódik egy történet: Ugron báró hercegi fogadtatásban akarta részesíteni szerelmét, az orosz hercegkisasszonyt, ezért engedélyt kért Ferenc József császártól, hogy a vonatállomástól a kastélyig aranypénzzel rakhassa ki az utat. A császár azonban csakis azzal a feltétellel egyezett bele, ha a pénzérméket élükre állítják, hogy senki se léphessen az arcképére. Így ment füstbe Ugron terve – tény az is, hogy családot nem alapított, utódja nem született, s visszavonultan élt kastélyában 1948-ban bekövetkezett haláláig. Ezt követően a kastélyt államosították. Az impozáns épület az évtizedek során volt tüdőszanatórium és árvaház is – jelenleg szabadon látogatható a turisták számára. Az egykor szebb napokat is megért épület teljes felújítása egyelőre nem kezdődött el. Remélhetőleg az Ugron-kastély nem jut Záhkő várának sorsára, sőt, néhány év múlva hajdani pompájában csodálhatják meg a látogatók. 

Bővebben

Tündérlyuk és a Barátok erdeje - Nagyernye

A Maros folyó bal partján, Marosvásárhelytől alig tíz kilométerre Szászrégen irányába fekszik Nagyernye. A kis falu nevének eredetéhez több elmélet, illetve hiedelem is fűződik. Egyesek szerint az ér (kis patak, vízfolyás) szóból származhat, mások úgy tartják, az Árpád-kori Ernyei család nevét őrzi a település. Az egyik népmonda szerint régen egy éles eszű lány, Ikla segített elfoglalni Belgrád várát, aki később egy György nevű vezér felesége lett – birtokot is kaptak, amelyen létrejött Ikland falu. Ám mellettük lakott az Ernyei család, s az öreg Ernyei csúnya lánya, Borka beleszeretett Györgybe. A férfi távolléte alatt hazug leveleket írt Györgynek és Iklának, amelyekkel megpróbálta összeugrasztani a szerelmeseket. A monda szerint a hazatérő György megpillantotta a szikla szélén imádkozó Iklát és a papot, s mivel úgy tudta a levelekből, hogy amazoknak viszonyuk van, mindkettejüket a mélybe lökte. Borka később megbánta tettét, bevallotta az igazat, és öngyilkos lett. György kolostort építtetett a szakadék szélére, majd zarándokútra ment. A Nagyernye melletti helyet, ahol a kolostor állhatott, ma is Barátok erdejének nevezik. Ernyén is felbukkan a kígyóölő Bethlenek mítosza. Eszerint Nagyernye és Várhegy között, a Maros agyagos partoldalában volt egy barlang, amelyet Tündérlyuknak hívtak a helyiek. Tündérek és más mesés lények lakták, akik éjszakánként a Maroshoz jártak fürödni. Az üregbe azonban egy óriáskígyó költözött, amely az elhaladó ökröket, lovakat gyakran elragadta. Elpusztítani senkinek sem sikerült, mígnem az ifjú Bethlen gróf elhatározta, hogy szerencsét próbál. A Tündérlyukba úgy mászott be, hogy pengéket rögzített a páncéljára és a sisakjára, s amikor a kígyó egyre jobban rátekeredett, a pengék összevágták, így a grófnak a fegyvereit sem kellett használnia a győzelemhez. A családot ezért (is) hívják kígyós Bethleneknek. A településről származó Ernyei Istvánt az 1300-as évek elején az ország nádoraként említik a történelmi források. A falu a késő középkorban és az elmúlt évszazadokban Erdélyben tapasztalható vallásszabadság egyik szimbóluma volt, hiszen egy időben öt felekezetnek volt itt temploma – noha később a szombatosok áttelepedtek Bözödre. A Nagyernye melletti libáncsmezői táborban nevezték ki I. Apafi Mihályt Erdély fejedelmévé, 1661-ben. A faluban több nemesi udvarház állt egykor. A ma is látható legnevezetesebb épület a különleges nevű Bálintitt-kastély, amely a 18. században épülhetett kései barokk stílusban, de utána többször, több stílusban is átalakították. Arra, hogy egykor gyönyörű kastélykertje és halastava volt, manapság már csak néhány öreg fa utal. Nagyernye mellett járva ma is megtekinthetjük a Barátok erdejét, ott is láthatunk a féltékeny szerelem emléke fölött őrködő öreg fákat. Szép időben kapaszkodjunk fel a Tündérlyukhoz – minden bizonnyal nem találkozunk már kígyóval. 

Bővebben

A pasa fehér elefántja - Segesvár

Nemcsak Maros megye, hanem Erdély egyik leghíresebb települése Segesvár, korabeli szász épületeinek, tornyainak, templomainak, de legfőképp várának köszönhetően, amely tágabb térségünk egyik leglátványosabb és legjobb állapotban megőrzött középkori építménye. Feltételezések szerint itt született Vlad Țepeș havasalföldi fejedelem, ismertebb nevén Drakula herceg. Az elmúlt évszázadok során számos mítosz, legenda szövődött a város és épületei köré – ezek közül az egyik a török időkből származik.  A népemlékezet szerint a török hódoltság idején egy pasa hadsereggel nyomult Segesvár felé, hogy bevegye a várost. A város lakói azonban résen voltak: a hagyomány úgy tartja, a várból, mintegy ezer méterről észrevették a fehér elefánt hátán pöffeszkedő vezért, és ilyen hatalmas távolságból lelőtték. Azon a helyen, ahol az elefánt és a pasa halálát lelte, katonái azonnal el is temették, majd elmenekültek.  A középkorban használatos szakállas puska minden bizonnyal nem hordott ezer méterre, így a történet valóságtartalma kétséges. Az viszont igaz, hogy a főként szászok által lakott Segesvárt történelme során többször is megtámadták, bevették, feldúlták, épületeit megrongálták. Pusztíthatott itt török, kuruc, zsoldos katona, tűzvész vagy pestis, Segesvár mégis fennmaradt.  Az 1544-ben protestáns hitre tért városban fejeztek le lázongó székelyeket, várfalait Vitéz Mihály, Giorgio Basta, Székely Mózes és Kemény János fejedelem csapatai is ostromolták, a legnagyobb pusztítást mégis Pekry Lőrinc kurucai okozták 1706-ban: az eredeti tizennégy bástyából (toronyból) ötöt leromboltak. A maradék kilenc torony ma is áll, s a csodás régi épületek egy része is épségben átvészelte a vérzivataros századokat.  A történelmi várba felérve a látogató arra eszmél, hogy a falakon belül minden épület és utcarész muzeális értéket képvisel. A legimpozánsabb látványosság a 14. századi építésű, 64 méter magas Óratorony, de ugyanilyen fontos állomás a hegyi templom, illetve a hozzá vezető, 175 fokból álló fedett lépcső, amelyet diáklépcsőnek neveznek. Ha hosszabb időt töltünk a várban, végigcsodálhatjuk a kilenc épen maradt tornyot: az említett Óratornyon kívül a kovácsok, kötélverők, mészárosok, szűcsök, szabók, csizmadiák, ónművesek és tímárok tornyait.  A középkori kis utcákat igényesen felújították, hiszen a várfalak által övezett szász házak között tett séta egyedülálló élmény Segesváron. A mellékutcák egyik legszebb épülete a 17. századi építésű szarvasos ház, amely talán a leginkább megőrizte eredeti formáját.  A város határában 1900-ban meglepő leleteket találtak a régészek: egy hatalmas állat csontvázára bukkantak, amelyről egy darabig azt hitték, hogy a lelőtt pasa elefántja lehetett, és a mítosz mégis igaz. Ám hamar kiderült, hogy az állat, amelynek csontjait kiásták, a sztyeppei bölény őse. Az ellenség távolról történő lelövése pedig egy másik, nagyon is valós történetből lehet ismerős: 1849. július 31-én a Segesvár és Fehéregyháza közötti síkon zajlott csata során Szkarjatyin orosz tábornokot valóban messziről találta el egy ágyúgolyó. A lelőtt tábornoknak emlékművet is állítottak a közeli Fehéregyházán, ott, ahol a költő Petőfi Sándort is utoljára látták. Petőfi emlékét a segesvári várban is szobor őrzi. 

Bővebben

Óriások vára - Szászkézd

Szászkézd a történeti Királyföld szélén, Segesvártól 20 kilométerre délkeletre fekszik. A település történetét át- meg átszövik a térség őslakosaihoz, az óriásokhoz kapcsolódó mondák és hiedelmek.  A falutól nem messze ma is jól kivehetők annak a várnak a nyomai, amelyben a néphagyomány szerint egykor jámbor óriások laktak. A gigantikus teremtmények nagyon érzékenyek voltak arra, ha valaki hangoskodott a vár közelében. Előfordult, hogy a zajongókat fogatukkal együtt felemelték, hogy rájuk ijesszenek, majd épségben visszatették őket a földre, hogy másoknak is elmondhassák, nem tanácsos megzavarni a vár lakóinak nyugalmát. Egy másik monda szerint az óriások nagy, kerek, lapos köveket dobáltak a környező domboldalakra, ám az emberek összegyűjtötték, és kikövezték velük a település utcáit.  A helybeliek szívesen mesélnek ma is a vár óriásairól, ám az erőd valódi története csaknem ugyanilyen izgalmas – a régészek által feltárt leletek szerint ugyanis egy Kr. e. 2500-1800 körül létesített, őskori építményről lehet szó. Az Óriások vára védelmi célokat szolgálhatott több évszázadon keresztül. A település közelében állt egy Parasztvárnak nevezett, hatbástyás erőd is, amelyet feltehetően a 13. században emeltek – ennek romjai is látogathatók. A Parasztvárhoz is fűződik egy hiedelem, amely szerint az erődben lévő, hatvan méter mély kút egy alagútrendszerbe vezet. A mítosznak van valóságalapja, ugyanis egy járatot már feltártak a vár alatt, a helyiek feltételezései szerint azonban több is létezik. Egy másik monda szerint a vár építésekor a Szászkézden átkelő kereskedőknek kötelező volt egy szekér követ felvinniük az épülő várhoz.  Szászkézd ma rendkívül népszerű turisztikai célpont: a brit trónörökös, Károly herceg is rendszeresen felkereste az utóbbi években. Az aprócska faluban áll az UNESCO Világörökség részeként számon tartott gótikus erődtemplom, közelében azzal a bástyaszerű toronnyal, amelynek sisakja nagyon hasonlít a segesvári óratoronyéra. Az erődtemplom 1493-ban épült, a 16. században fallal vették körül. Az óratornyot 1677-ben alakították ki, a segesvári mintájára. Ezt megelőzően, még 1663-ban I. Apafi Mihály országgyűlést tartott a szászkézdi templomban.  A kis településen a látogató ma is megtalálhatja a jellegzetes szász építkezési jegyeket: a réges-régi kőkapus házak látványa felemelő. Innen települhettek át Felső-Háromszék területére a kézdi székelyek, amint arra nevük is utal – a helyükre költöztethették be a szászokat, ám az eseménydús és tragédiáktól szétszabdalt 20. század a szászok többségét is elűzte innen. Megmaradt viszont csodálatos épített örökségük, illetve hiedelmük, hogy az Óriások vára közelében csakis csendben szabad közlekedni. 

Bővebben

Lőrinc barát legendája - Szászrégen

A Maros partján fekvő Szászrégen a megye második legnagyobb települése Marosvásárhely, a megyeszékhely után. Legrégebbi és legfontosabb látnivalója az evangélikus templom, amelyhez több hiedelem is kötődik.  Az egyik legenda szerint a templomot eredetileg egy Lőrinc nevű szerzetes építtette – gazdag volt, és azt hitte, hogy miután befejezi a templom építtetését, marad akkora vagyona, amelyből gond nélkül élhet élete végéig. Az építkezés azonban annyira felemésztette tartalékait, hogy óriási vagyonából mindössze egy tojás maradt – Lőrinc ezt is megette, és azonnal meghalt. Tény, hogy a templom délnyugati oldalán, a Szent Lőrinc kápolna falán látható egy torzó, amely állítólag Szent Lőrincet ábrázolja.  Egy másik hagyomány szerint a templom egyik faragott kőlépcsője alatt nagy mennyiségű kincs van elrejtve, arra az esetre, ha a templom elpusztulna: abból újjá lehetne építeni az istenházát.  A feltehetően Szent László király idejében alapított város temploma valójában a 13. században épült fel. Szászrégen szimbóluma: kiállta az évszázadok viharait, 1708-ban és 1848-ban tűzvész pusztította, ezek után az eredeti épületet módosítva építették újjá az ódon lutheránus templomot. Ami a művészettörténeti–építészeti érdekességeket illeti, az evangélikus templomban fennmaradt egy korai gótikus ablak emberfejeket formázó domborművekkel, amelyek az első építtetőnek tartott Bánffy Tamás kegyurat és feleségét ábrázolhatják. Ezeken kívül az építészeti ritkaságok közé sorolható a szentélyben lévő ülőfülke és a sekrestye ajtaja fölötti címer is, amelyet sokáig a város címereként használtak.  Szászrégenben nem csak ez a templom tartozik a legfontosabb látnivalók közé, habár kétségkívül ez a legismertebb. A valamikori önálló település, Magyarrégen református temploma ugyancsak a 13. században, a római katolikus úrháza pedig 1781-ben épült. Az itteni szoborpark a magyar történelem és kultúra jelentős személyiségeinek állít emléket.  Magyarrégenben 1744-ben görögkatolikus templom is épült – ma az ortodoxok használják, akárcsak a szászrégeni görögkatolikus templomot, amelyet 1813-ban fejeztek be.  Utcái 1848-ig a többi középkori erdélyi városéhoz hasonlóan keskenyek, kanyargósak voltak. Abban az évben viszont a város arculatát „átszabták”. Régenben híres néprajzi múzeum működik az 1960-as évek óta, ugyanakkor nagyon nagy hagyománya van a hangszerkészítésnek. Szászrégent a hegedűk városának is nevezik: a Hora hangszerüzemet 1951-ben Roman Boianciuc hangszerkészítő mester alapította.  Ha Szászrégenbe látogatunk, a főtér csinos éttermeiben bátran rendeljünk helyi specialitásokat – akár tojást is, mert biztosak lehetünk benne, hogy nem járunk úgy, mint a legendabeli Lőrinc barát. 

Bővebben

Boszorkányok mulatsága - Szederjes

A kis falu Segesvártól nem messze, Héjjasfalva közelében található. Magyar nevét a német Zedriasch szóból kaphatta. A környéken ugyanis több száz évig szászok laktak, akik igyekeztek felvirágoztatni a Székelyföld peremvidékét. Akárcsak a szomszédos Erked nevű településnek, Szederjesnek is a régi, hagyományos szász házak adják jellegzetes utcaképét. E vidéknek, akárcsak szinte minden tájegységnek hiedelemvilágában kiemelt helyen állnak a boszorkányok és a hozzájuk kapcsolódó babonák. Szederjesen azt tartja a néphagyomány, hogy a boszorkányok rendszeresen ezen a településen mulattak. Az egyik régi, lakatlan házba fészkelték be magukat, ahonnan minden éjszaka, éjféltájban hangos muzsika, cimbalmozás hallatszott ki az utcára, rendszeresen felriasztva a falubelieket. A helyi férfiak egy idő után legyőzték félelmüket, és szemügyre vették az öreg házat, amelynek padlásáról szűrődött ki a zene, s a mulatozók nem voltak mások, mint a környékbeli boszorkányok. Egy másik történet szerint egyszer egy ember egy szederjesi pajtában szállt meg éjszakára. Éjjel arra lett figyelmes, hogy az udvaron nagy tűz ég, amelyet fodros ruhás boszorkányok táncolnak körbe. Valakitől már hallotta, hogy ilyenkor a fejszét bele kell vágni a küszöbbe, mert akkor eltűnnek a boszorkányok – így is tett, s a fejszecsapás után minden elcsendesedett. Ha ma Szederjesen turisták szállnak meg, táncoló boszorkányokkal nem fognak találkozni, de a kis közösséggel azért néha rendez táncmulatságot, illetve szüreti bált.

Bővebben

Vajdaszentiványi történetek

A Szászrégentől délre fekvő Vajdaszentivány elsősorban táncairól és a Zichy-udvarházról, illetve a Sáté-tóról híres. Régi, erődített templomát a néphagyomány szerint a török hódoltság idején lerombolta a megszállók egy csapata. A falut akkoriban még Szentivánnak hívták, mai nevét a feltételezések szerint Bethlen Domokos erdélyi vajdáról vagy Bethlen Elek alvajdáról kaphatta.  Az erődtemplom ostroma idején a védőket egy olyan pap irányította, aki hosszú ideig török fogságban élt, sőt, a falut megtámadó sereg élén álló Ali basát tanította magyarul. A hadviseléshez értő pap meghagyta a védőknek, hogy a járőrök ne keveredjenek harcokba, csak jelezzék a felderítők, illetve az őket követő török hadtest érkezését. A járőrök azonban nem hallgattak rá: megtámadták a felderítőket, és hármat megöltek közülük – emiatt Ali ágyúztatni kezdte a templomot, és megnyerte a csatát. Egykori tanítójának kegyelmet kínált, de ezt a pap visszautasította, így ő is áldozatul esett a törökök pusztításának. A csatában elhunytakat a lerombolt szentély dombján temették el, az új templom falán egy kőtábla ma is őrzi emléküket.  A vajdaszentiványi templom már a 13-14. század folyamán felépülhetett. Az évszázadok alatt átépült, illetve római katolikusból reformátussá lett, mint oly sok templom Erdélyben és Magyarországon. Az 1700-as évek végén, illetve 1829-ben tűzvész pusztított a településen, ami ismét szükségessé tette az istenháza újjáépítését.  A turisták számára kétségkívül a sokat látott templom az egyik elsőszámú látnivaló Vajdaszentiványon. A másik fontos létesítmény a Zichy-kastély, amely a templom újjáépítésének korában, a 18. században, illetve a 19. század fordulóján épülhetett – erre utalnak az építési jegyek.  A kastély két fő részből áll: a klasszicista stílusjegyeket hordozó, monumentális, árkádsoros, tornácos szárnyból, illetve az úgynevezett oszlopos–timpanonos portikusszal kialakított épületből, amely barokk jellegű. Az épület eleinte a Bethlen családé volt, majd Kemény János tulajdonába került, míg végül a 19. század végén a Zichy család vásárolta meg. A kommunizmus időszakában államosították, majd a rendszerváltás után két évtizeddel felújították, és kulturális központot hoztak létre benne.  Vajdaszentivány egyik leghíresebb eseménye az 1997 óta évente megrendezendő tánctábor, amelyre sok népzene- és néptánckedvelő érkezik külföldről is – nemcsak megtanulni a jellegzetes és egyedülálló vajdaszentiványi táncot, hanem gyönyörködni a festői szépségű épületekben és környezetükben. 

Bővebben

Vityál vára - Nyárádremete

A Felső-Nyárád mente legnagyobb településének történetét nemcsak a Bekecs-tetőn vívott első világháborús csaták, hanem Vityál vára és az ahhoz kapcsolódó mondák is izgalmassá teszik. Nyárádremetéhez több kis falu is tartozik, a település lakói évszázadok óta erdő- és kőkitermelésből, földművelésből és állattenyésztésből élnek. Az itteni erdőkben sétálva még ma is vármaradványokat fedezhetünk fel, amelyek valószínűleg a népvándorlások korából maradtak fenn. Létezésük igazolja, hogy a település igen jelentős múlttal büszkélkedhet. Vityál vára egyike lehetett ezeknek az erődítményeknek. Nyomai, maradványai ma is fellelhetők. Orbán Balázs azt írja róla, „e vár idomát nem elfogadott műalak, hanem a hegy fennlapjának idomzata határozta meg, s miként a hegy lapályos teteje, úgy a vár is körített szögletekkel bíró négyszög alakú volt; a még ölnyi magasságban fennálló várfalak 246 lépés kerületűek. E falak négyláb szélesek, válogatott trachyt-darabokból forró mésszel oly szilárdon épültek, hogy még most is bonthatatlan tömörségben dacolnak az idő romoló hatalmával…” Az erőd a régészek szerint egy bronzkori vár alapjaira épült a középkorban, s valószínűsíthető, hogy a tatárok betörései alatt mentsvárként használták az itteniek. A néphagyomány szerint a várat nem is a nyárádremeteiek, hanem tündérek építették, akik a jól végzett munkát három napon és három éjszakán át tartó mulatsággal koronázták meg. A harmadik éjszakán azonban vihar kerekedett, az épületbe villám csapott, a tündérvár pedig leégett. A csodálatos lények bánatukban elhagyták a romokat, de a nép számos hiedelmet fűzött köré. Sokan úgy vélték, a vár alatt kincsek rejtőznek, ám a régi emberek szerint eddig mindössze egyvalamit talált egy szerencsés kincsvadász, Pop Petru bá’: egy hatalmas kulcsot, amelyből patkót készíttetett a lovának. Nyárádremete egyik igen érdekes látnivalója az 1808 és 1812 között épült római katolikus templom feszülete, amely a 14. században készülhetett, és az egyik leghíresebb ilyen emlék Erdélyben. Ha erre járunk, érdemes felkapaszkodnunk a Bekecs-tetőre, amelyről festői kilátás nyílik a a Déli-Kárpátokra és a Görgényi-havasokra. A közeli Vármező halastavaival és hőlégballon-fesztiváljával kecsegteti a látogatót. Az épített örökség, illetve a hitélet iránt érdeklődők számára a közeli mikházi templom és kolostor nyújt lelki feltöltődést: ez a csíksomlyói után az erdélyi ferencesesek második legismertebb építménye, a templom a 17. századi későreneszánsz korában épült. A turisták Mikházán a méltán híres Csűrszínházba is ellátogathatnak, amelyben rendszeresen tartanak különböző zenés–táncos mulatságokat. Ha a Vityál várát felhagyó tündérekkel már nem is mulathatunk, bizonyára ma is akadnak a községben tündéri szépségű és éppoly víg kedélyű fiatalok. 

Bővebben

A weboldalunk sütiket alkalmaz

Weboldalunk sütiket használ, a funkcionalitás és teljesítmény fejlesztésére. Kérjük, fogadja el őket az oldal jobb használhatósága érdekében. Bővebben: Adatvédelmi szabályzat

background-image-for-checkout-overlay