Legendás helyek

A jelen pillanatától függetlenül a múlt legendái és történetei minden korosztály számára mindig izgalmasak lesznek. És ahogy mondani szokás, minden történetben van valami igazság. Mi megpróbáltunk utánajárni...

Istenszéke -- Kelemen Havasok

Ez a szék formájú hegycsúcs a Kelemen-havasok délnyugati részén tör az égbe. Azért hívják Isten székének, mert a néphagyomány azt tartja, hogy itt pihent meg a Jóisten, miután megalkotta a környék gyönyörű hegyvonulatait, völgyeit, medret szabott a Maros folyónak és benépesítette ezt a vidéket. Úgy tartják, Szent László királynak is ez a vidék volt az egyik kedvenc vadászhelye. Az Istenszéke tulajdonképpen egy andezit bástyákkal körülvett havasi tisztás, amely messziről egy székhez vagy egy koporsóhoz hasonlít. A természetkedvelők számára igencsak embert próbáló vállalkozás felkapaszkodni az Isten székére, de az onnan elénk táruló látvány minden nehézségért kárpótol. Dédabisztrát kelet felé elhagyva, a Bisztra-patakon túl, kb. 7-800 méterre észak felé kék turistajelzés található, ezt követve lehet feljutni a magaslatra. A túrázóknak 900 méternyi szintkülönbséget kell leküzdeniük a körülbelül négyórányi gyaloglás alatt. A Maros a két nagy vulkanikus hegyvonulatot választja el: a Görgényi-, illetve a Kelemen-havasokat. Bizonyos helyeken csak a folyó, az országút és a vasúti sín fekszik a völgyben, a hegyeket erdők borítják. Kalandvágyó és gyakorlott túrázóknak valóságos földi paradicsom ez a hely, hiszen lépten-nyomon csodálatos természeti értékekre bukkannak.A környék dombjainak, hegyeinek megmászása, turista útvonalainak feltérképezése izgalmas kihívás elé állítja az idelátogatókat. Az Isten székét hegycsúcsnak nevezni talán nem a legtalálóbb, hiszen felérve egy kiterjedt tisztás fogadja a természetjárókat. Pereme meredek és veszélyes, de a táj lélegzetelállítóan szép. Mintha valahol tényleg ott lenne a Jóisten, aki ilyen csodálatossá varázsolta ezt a környéket, s minden bizonnyal gyönyörködve nézte művét.

Bővebben

Medve-tó legendája - Szováta

Habár az Erdély Holt-tengerének is nevezett szovátai Medve-tó keletkezésének körülményeit pontosan feltárta már a tudomány, a néphagyomány szerint az valójában egy tündér és egy pásztorfiú tragikus szerelme folytán képződött a Sóvidéken. A Szováta környékén levő magaslatokat ugyanis tündérek lakták, s egyikük – a törvényeket megszegve – beleszeretett egy szépen furulyázó juhászlegénybe. Ám amikor leszállt az emberek közé, a fiút egy lány karjaiban találta. Éktelen haragra gerjedt, és bosszúból kővé dermesztette szerelmét juhaival együtt, majd bánatában a saját, gyönyörű palotáját is a föld alá süllyesztette. A palota helyén egy hatalmas gödör keletkezett, amelyet az egyre csak síró tündérlány könnyei töltöttek meg. A szovátai Medve-tó a sóvidéki turizmus egyik fő attrakciója a parajdi sóbánya mellett. A mesés tavat övező néphit valós alapja az, hogy vizének rendkívül magas a sótartalma, így a fürdőzők könnyűszerrel lebeghetnek a víz felszínén. Ezt az egyedülálló élményt mindenképp érdemes megtapasztalni, ha Szovátán járunk. A tó jelenlegi formája, amely egy kiterített medvebőrhöz hasonlít, 1875 és 1881 között alakult ki. Nevét is erről kapta. A világon a legnagyobb heliotermikus tó, víz felszínének hőmérséklete nyáron elérheti a 35 Celsius-fokot, középső vízrétegei pedig akár 70 Celsius-fokosak is lehetnek. A víz sokrétű gyógyhatása évtizedek óta ismert, de a tó iszapját is többféle egészségprobléma kezelésére használják. A település rendkívüli természeti környezetben fekszik.A Medve-tó környékén több kisebb-nagyobb sós, illetve édesvizű tó is található, ezek közt barangolva könnyen elképzelhetjük, hogy a vidéket tündérek lakták és formálták. A gyógyturizmus és a kivételes természeti szépségek évente rengeteg látogatót vonzanak Szovátára, ahol rengeteg étterem, kávéház, szálloda és panzió várja a vendégeket. A város épített öröksége szintén egyedülállónak számít Erdélyben. Az évszázados házak, villák jó része egyedi építkezési jellegeket hordoz – némelyikük annyira látványos, hogy a látogató képzeletben megmintázhatja róluk a mondabeli tündérlány egykori palotáját.

Bővebben

Puliszkadomb - Erdőszentgyörgy

Tündérek és óriások lakták egykor Erdőszentgyörgy környékét, a település melletti egyik domb a néphagyomány szerint egy tündér tettéről kapta a nevét. A Puliszkadomb a kisváros délkeleti határában magasodik. A monda szerint ezen a dombon egy szép pásztorfiú legeltette nyáját. Várandós felesége minden reggel elemózsiát készített neki, de a fiú egyszer elfelejtette magával vinni az ételt. A fiatalasszony észrevette, hogy a puliszka otthon maradt, felkerekedett hát, hogy elvigye férjének az elemózsiát. Igen ám, de közbelépett egy gonosz tündér, aki szemet vetett a szép szál pásztorlegényre: a férjéhez siető asszony alatt megnyitotta a földet, s a feleség belezuhant a repedésbe. A helyet, ahol az étek szétszóródott, Puliszkadombnak nevezte el a nép.Más egyedülálló látnivaló is akad Erdőszentgyörgy közelében: gyalogszerrel is megközelíthetjük a híres bözödújfalusi tavat, amely alatt egy teljes kistelepülés létezik. Nem csak a Puliszkadomb, de ez a tó is gonosz „varázslat” emlékét őrzi a múlt század nyolcvanas éveiből: az akkori rendszer több száz családot kényszerített a falu elhagyására, majd a települést elárasztották vízzel, elmosva múltját, tárgyi emlékeit. A tóhoz látogatók a parton imitt-amott még láthatnak épületmaradványokat, az elárasztott falu helyén ma élénk horgászélet zajlik. Erdőszentgyörgy legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége kétségkívül a település központját ékesítő Rhédey-kastély. Ebben az épületben nőtt fel a 19. század elején a nemesi származású Rhédey Klaudia, II. Erzsébet brit királynő ükanyja. Orbán Balázs szerint a régi kastély helyén eredetileg apátság volt.A település másik jelentős látványossága a 13-14. század fordulóján épült református templom, ebben tartották az 1618-as unitárius zsinatot. Külső falán székely rovásírásos feliratot találtak. Erdőszentgyörgy környékén bőven akad gyalogtúra-lehetőség: nem csak a víz alatti Bözödújfalu vidékét barangolhatjuk be, de a Puliszkadomb táján talán ma is találkozhatunk nyájukat legeltető, kedves pásztorgyerekekkel.

Bővebben

Veszélymező - Nyárádselye, Bekecs-tető

Nyárádselye lakói igencsak megszenvedték a tatárok pusztításait a Bekecs-tető alatti Veszélymezőn, ám amennyit kaptak, annyit adtak is a kutyafejűeknek a Tatárhágónál – így tartja a nép, s ennek emlékét őrzi ma a helynevek egy része is. A környékbeliek a be-betörő tatárok elől a Bekecs-hegy aljában levő tisztásokon rejtőztek el. Ám egy alkalommal egy áruló a bujdosók nyomára vezette az ellenséget, s amíg a férfiak nagy része élelemért és tűzifáért ment, rajtaütöttek a védtelen nőkön és gyerekeken. Akiket nem hurcoltak el, azokat kegyetlenül lemészárolták az erdei tisztáson – a helyet Veszélymezőnek vagy Veszély mezejének nevezték el. A hír hallatán a Bekecs melletti Palota domb kolostorában élő szerzetesek is menekülőre fogták a dolgot. Akárcsak a sóváradi Csombod vitéz, harangba rejtették kincseiket, majd a kútba süllyesztették, hogy a tatárok ne találják rá. A kincset ugyan nem találták meg, ám a kolostort lerombolták. A bosszúvágytól fűtött Nyárád menti székelyek azonban nem hagyták ezt annyiban, és a távozó tatárok után eredtek. Az ellenséges seregből csak kevesen tudtak elmenekülni, hátrahagyva a rabolt kincseket, a rabszíjra fűzött gyerekeket és asszonyokat, akik így kiszabadultak. A több évszázados legenda a huszadik század elején, az első világháborúban ismét megelevenedett: a Bekecs-hegyen és környékén 1916-ban véres harcok dúltak. A tetőre kiérve a túrázókat ma több első világháborús emlék is fogadja. Miután leróttuk tiszteletünket a múlt harcosai előtt, szánjunk pár percet arra, hogy megcsodáljuk a szemünk elé táruló páratlan látványt: a magaslatot északnyugatról a Nyárád völgye, délkeletről a Kis-Küküllő völgye határolja, s szép időben akár a Fogarasi-havasokig és a Hargitáig is ellátni. Kelet felé a Siklódkő és a Firtos csúcsa magaslik. Nyárádselye a Kisnyárád vidékének legmagasabban fekvő települése. 1719-ben a lakosság egy részét pestisjárvány pusztította el. A festői környezetben meghúzódó kis falu környéke gabonatermesztésre nem alkalmas, lakói főleg állattenyésztésből és gyümölcstermesztésből élnek.Ha tavasszal a Veszély mezején keresztül felkapaszkodunk a Bekecsre, számítsunk arra, hogy utunkat sok-sok virág fogja szegélyezni: tavaszi sáfrány, kakasmandikó, csillagvirág, de kora tavasszal még hóvirág is akad a magasabban fekvő részeken. Mintha csak az itt elveszejtett emberek emlékét őriznék évről-évre.

Bővebben

Csergő Kata - Nyárádmagyarós (Bekecs-tető, Kata kútja, Várbérc)

Évszázadokkal ezelőtt még nem létezett Nyárádmagyarós falu a Felső-Nyárád mentén. A hagyomány szerint a székelyek a környékbeli dombok egyikén várat építettek, innen a ma is használatos Várbérc helynév. A tatár hordák egyike ezt a kicsi, de erős várat is ostromolni kezdte. Bizonyára be is vette volna, és az oda menekülteket rabszíjra fűzi, ha a székelyek nem állnak a sarkukra. Volt közöttük egy jól megtermett, magas, erős leány, Csergő Kata, aki Jeanne d’Arc-éhoz hasonló bátorságával harcra, ellenállásra buzdította a férfiakat. A csapat élére állt, karddal és fokossal tanította móresre a tatárokat, míg a maroknyi védő az utolsó kutyafejűt is messzire kergette a völgyből. Csergő Kata hőstettének emlékére az egyik helybéli forrást Kata kútjának nevezték el, amelyből az idelátogató turisták is olthatják szomjukat. Orbán Balázs szerint a tatárok később mégis lerombolták a várat, így a helyiek felhagyták annak romjait, és távolabb telepedtek le. A festői szépségű kis völgyben elterülő Magyarós nem a várvédő hősökről, hanem a körülötte levő sok-sok mogyoróbokorról kapta a nevét. A falu fölött húzódó másik magaslaton, a Bekecs-tető szent helynek számít, tisztásán egykor kápolna állt, a helyén álló új építmény ma is látogatható. A tetőről belátható majdnem az egész Nyárád mente, az egykori székely–tatár csatározások helyszíne. A turisták számára kikapcsolódást adó különleges tölgyerdők és vadvirágos rétek szegélyezik – mintha az idő is megállna, amikor a látogató kiül a tetőre, és végignéz a vidéken, hiszen szép időben akár a Hargitáig is ellátni.Nemcsak a tatárjárást, hanem az első világháborút is megsínylette a falu. A hős honvédeknek emelt, szintén helyi látványosságnak számító emlékmű több mint száz éve áll rendületlenül a Bekecsen. Akárcsak hős elődjük, a mondabeli Csergő Kata, ők is a székelyek híres bátorságról tettek tanúbizonyságot.

Bővebben

Csombod vitéz - Sóvárad, Kibéd

Kibéd és Sóvárad határán, egy magaslaton állt egykor Csombod vitéz vára, amelynek kútjában a mondabeli vitéz sok-sok kincset rejtett el. Erős, magas, harsány hangú várúr volt Csombod – annyira, hogy amikor elkiáltotta magát: „Csombod vitéz indul!”, mindenki meghallotta, és senki sem mert a várból levezető útra lépni. Úgy tartják, a vitéz a vár alatti domb belsejébe alagutat ásatott, és sokáig sikeresen védte az ellenségtől a dombra épített erődítményt. Ám egyszer a tatárok akkora sereggel érkeztek a vár alá, hogy kénytelen volt belátni, nem tudja felvenni a harcot a túlerővel vagy a kiéheztetéssel. Ezért úgy döntött, hogy katonáival elhagyja a várat, de előbb kincseit a föld gyomrába rejtette. A közeli Hallgató-tetőre menekültek, ahol csendben várták, hogy a kutyafejűek elvonuljanak, ám azok tőrbe csalták az embereket. A kincs ma is ott rejtőzik a domb belsejében, megtalálójára várva.Sóvárad környékén – mint a neve is mutatja – vár vagy várak, kisebb erődítmények állhattak. Marosszéken több hasonló erőd is állt a középkorban, a sóváradi a székely várrendszer egyik láncszeme lehetett, amely a tudományos kutatások szerint valóban egy tatár betöréskor pusztulhatott el. Ha Csombod vitéz kincsét nem is találjuk meg, a környéken mégiscsak érdemes gyalogtúrára indulni, és beleképzelni a magunkat a mondabeli idők történéseibe, végigjárni a beszélő helyneveket. Csombod várának feltételezett helyével párhuzamosan ugyanis fut egy másik dombsor, amely lenyúlik egészen a Kis-Küküllő partjáig. Az első ormot Örömök dombjának nevezik, a néphit szerint azért, mert a Csombod várát ostromlók vezére a vár bevétele után ott mulatott, ünnepelte győzelmét. Az erdők, legelők által szegélyezett Sóvárad híres a székely kapuiról és jellegzetes parasztházairól, református templomáról. Falumúzeum is működik benne. A település mellett több sós vizű, gyógyhatású forrás fakad. Ezek egyike Csombod vára alól ered – úgy tartják, vizét a várúr kincse festi vörösre.

Bővebben

Fickó - Magyaró, Monosfalu

A Maros festői szépségű völgyében, Dédától nem messze, Szászrégen irányába fekszik egy kis település, amely egy népmonda szerint úgy kapta a nevét, hogy a falusiak két bikát verekedtettek össze. Monosfalunak egy távolabb eső része el szeretett volna szakadni a településtől, az emberek szinte ölre mentek, de az öregek a béke érdekében azt tanácsolták, hogy a két fél válasszon ki egy-egy bikát, s azok küzdelme döntsön a falu sorsáról. Így is lett: a két bikát a mezőn egymásnak engedték, s a viadalt az a bika nyerte, amelyet a függetlenedni akarók állítottak ki. Az erősebb bikát a népmonda szerint Fickónak hívták, a különvált települést a győztes állat iránti tiszteletből Fickónak, illetve Fickópatakának nevezték el.A Maros völgye, Dédától Szászrégenig bővelkedik természeti látnivalókban – nem csupán a felszínen, hanem a föld alatt is, hiszen a környéken nagyon sok az úgynevezett fatörzsbarlang. A mai Erdélyi-medence helyén több tízezer évvel ezelőtt tenger volt, ebből a tengerből a vulkanikus tevékenység miatt kiemelkedtek a Kelemen-, a Görgényi-, illetve a Gyergyói-havasok. A Gyergyói-medencét az Erdélyi-medencével a Maros völgye köti össze, a környéken kialakultak a ratosnyai, palotailvai, illetve gödei gáttavak. A folyók vízgyűjtőiként is működő tavak azonban az idők folyamán feltöltődtek vulkáni eredetű hordalékkal, így alakultak ki az olyan képződmények, mint a ratosnyai Hétsziklák vagy a szalárdi Szerecsen-szikla és a Sólyomkő. Mindezeket érdemes túránk útvonalába foglalni, és nem hagyhatjuk ki a barlangok egyik leghíresebbjét a Ládás kunyhóját sem, amelyhez turistajelzés is vezet.A táj festői szépsége, történelme, lakóinak élete több erdélyi írót és költőt, például Kemény Jánost, Wass Albertet vagy Áprily Lajost is megihlette. Ugyanakkor rengeteg olyan népmonda van, amely a különböző települések, barlangok, természeti látnivalók létrejöttéről mesél a mai embereknek – ilyen a Fickó nevű bika története is, amelynek egy kis falu őrzi a nevét.

Bővebben

A kincses dombok - Jedd

A Marosvásárhely melletti Jedd nevű települést mind a török, mind pedig a tatár hadak rendszeresen fosztogatták évszázadokkal ezelőtt. Egy monda szerint azonban a törökök által összelopkodott kincsek még mindig ott lehetnek a jeddi dombok alatt. A hagyomány úgy tartja, hogy a falut feldúló török katonák éppen az összerabolt kincseket osztották el egymás között, miközben az erdőkbe menekült jeddiek azt vették észre, hogy a bugyogósok menekülni kezdenek. Ekkor érkeztek ugyanis Jedd mellé a tatárok, s a török katonák előlük igyekeztek elrejteni a kincseket. Így történt, hogy a jeddi erdő alatt sebtében több gödröt ástak, és a földbe rejtették a lopott javakat, majd kereket oldottak. A faluba és környékére beérkező tatárok semmi elrabolnivalót nem találtak, bosszúból felgyújtották a jeddiek védtelenül maradt házait.Miután a tatárok is elhagyták a falut, a helyiek végre előmerészkedhettek. Visszaköltöztek a faluba, újjáépítették azt, azonban az erdő melletti dombok alá rejtett kincsekről mindenki megfeledkezett. Ám a néphagyomány úgy tartja, hogy egy napon az egyik jeddi gazda kapott egy levelet egy ismeretlen feladótól – ebben pontosan le volt írva, hogy hová vannak elásva a törökök kincsei. A gazda állítólag ennek alapján meg is találta az ellopott kincseket, és eltűnt velük, de egy másik elbeszélés éppen az ellenkezőjét állítja: a temérdek arany, ezüst és gyémánt azóta is ott van a földben.A Jedd délnyugati részén található érdekes földhalmok keletkezését a tudomány egy földcsuszamlással magyarázza. E dombok között valóban táborozhattak török hadak 1662-ben, még Ali pasa vezetésével. A kincset rejtő dombokat nem csak szerencsevadászként, hanem természetjáróként is érdemes bejárni, s megszemlélni az erdőket, amelyek oltalmat nyújthattak a helyieknek a támadások idején. Jedd másik látványossága az 1816-ban épült református templom, amelynek építésekor felhasználták a régi, gótikus jellegű templom anyagát. A kis településen több vendégház és panzió is várja a vendégeket.Jedd egyre jobban fejlődik, ami azonban inkább Marosvásárhely közelségének köszönhető, semmint a földhalmok alól előkerült kincseknek.

Bővebben

Ördögárok - Szentdemeter

A Kis-Küküllő bal partján, Balavásártól nem messze egy kies, szűk völgyben fekszik Szentdemeter, ahol egykor olyan várkastély állt, amely a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyhoz fogható nagyságában, szépségében. Sajnos az évszázadok alatt a kastély megsemmisült, de a kis településen és környékén így is több érdekes látnivaló és történet maradt fenn, amelyek rabul ejtik az ide látogatókat. A legismertebb látnivalók egyike a közeli Ördög-árka, egy rejtélyes és régi sáncvonulat, amelynek mondája a szentdemeteri várkastély történetéhez kapcsolódik. Benedek Elek meséjéből úgy tudjuk, három nagy úr, Balázsi, Nyujtódi és Csáki (ezek a nevek valódiak, a környéken élő nemesi családok egy részét így hívták) több esztendeig építette a várkastélyt, miközben kegyetlenül dolgoztatták a helybelieket és fosztogatták az arra járókat. Még az ördöggel is cimboráltak, hogy minél tovább uralkodhassanak a demeterieken. Az egyszerű nép fohászait és átkait meghallotta az ördög, és igazságot tett: a nemeseket egy hatalmas ekevas elé kötötte, arra kényszerítve őket, hogy egy hosszú sáncot húzzanak Szentdemeter határában, hadd tapasztalják meg, mit jelent a sanyargatás. A falusiak talán még az ördög kiabálását és ostorának csattogását is hallani vélték – a nemesek szántotta sáncot azóta is Ördög-árkának nevezik.A népszerű turista látványosságnak számító demeteri völgyet a természeti csapások sem kerülték el – 1940 augusztusában hatalmas árvíz rongálta meg a falu házait. Akkor egy magyarországi fiatalember új mesterségre tanította a falu lakóit, hogy megélhetésüket biztosítsa: a csuhéfonás hagyománya apáról fiúra szállt, s még ma is vannak idős emberek, akik ismerik e mesterséget. A sodort kukoricaháncsból nemcsak használati tárgyak, kosarak készülnek, hanem a látogatók számára emlékek, dísztárgyak is.Napjainkban a többször átépített, de középkori jellegét még mindig őrző szentdemeteri templom a település leglátogatottabb helye, illetve maga a völgy, amelyben egykor a mondabeli urak oly nagyon megjárták az ördöggel való cimborálást.

Bővebben

Paladomb tündérei - Nyárádszentimre

A mondabeli tündérek és ördögök ritka harcainak egyik helyszíne a Nyárádszentimre melletti Paladomb volt. A kis völgyben fekvő falut és környékét még Szent László király adományozta három hűséges főemberének, ők alapították a települést. A néphit szerint a közeli Paladombon tündérek laktak, ők gondoskodtak arról, hogy a földek mindig bőséges termést adjanak. Azonban évente egyszer ördögök is megfordultak e tájon, akik megpróbálták kiűzni a tündéreket lakóhelyükről. A falu népe lüdérceknek hívta ezeket a gonosz lényeket, akiktől az emberek kötelességüknek érezték megvédeni a jóságos tündéreket. Amikor az ördögök megtámadták őket, a falusiak az eszüket használták e földöntúli gonoszok ellen: égő faágakat dobáltak a levegőbe, s az ördögök azt hitték, hogy az égiek siettek a tündérek segítségére. Gyorsan eltakarodtak hát a Paladomb környékéről, és nem is tértek vissza soha többé. A tündérek hálából még termékenyebbé tették a földeket Nyárádszentimrén és környékén.A kis település mellett, egy másik dombon egy nagyon régi, gótikus stílusjegyeket hordozó műemléktemplom áll. Orbán Balázs azt írta róla, „...itt azonban szerencsések vagyunk egy igen csinos és még jó állapotban levő gót idomú műemlékre bukkanni, mely a régész figyelmét méltán kiérdemli.” A látogatók számára érdekes adalék lehet, hogy a templom alatt temetkezési tárna van, amely a feltételezések szerint szerzetesek sírhelyéül szolgál. A belső falon freskótöredékek láthatók, ezek egyike Jézus keresztre feszítését ábrázolja. A karzat és a padozat jellegzetes kék színű, a mellvédeket fehér írásos varrottasok díszítik.A turisták nemcsak a templomban, hanem a falumúzeumban is láthatnak varrottasokat – a helyiek által „piros-fehér-zöld ház”-ként emlegetett kis múzeumban régi mesterségek, foglalkozások kellékei, szerszámai is megtekinthetők, ezek némelyikét ki is lehet próbálni.A környéken remek gyalogtúrázási lehetőségek adódnak. Noha a Paladombon ma már nem találkozhatunk tündérekkel és ördögökkel, örökségük ott él a falu emlékezetében.

Bővebben

A sárkány csorgója - Magyarzsákod

Magyarzsákod mellett magaslik a Váruta hegyese nevű sziklabérc, kopár csúcsa kiemelkedik a kis völgyből, amelyben e település meghúzódik. A hegy oldalából fakad egy forrás, amelyet Sárkány csorgójának neveznek. A népmonda szerint a sárkány a hegy alatti mocsárban lakott. Erős volt, dölyfös, és minden évben egy hajadon leányt követelt a falu lakóitól cserébe azért, hogy ne zaklassa őket. Így éltek rettegésben az emberek mindaddig, amíg a búni Bethlen család egyik őse, egy daliás lovag jegyese következett a sorban, de a vitéz nem hagyta magát, s Dávidként indult el a mocsárban lakó Góliáthoz. Kedvese féltette, marasztalta, de a lovag hajthatatlan volt. Előcsalta a gonosz sárkányt, és mire az felocsúdott volna, dárdáját a szívébe döfte, majd a bestia fejét bizonyítékul Zsákodra vitte. A Segesvártól nem messze, a Zsákod-patak forrásánál fekvő kis település, Magyarzsákod mégsem erről a hőstettről kapta a nevét, hanem arról, hogy zsákként nyúlik be a környező magas dombok közé. Mesés látvány kerül az utazó elé, ha a Váruta hegyeséről körbenéz. A történelmi források és Orbán Balázs említenek egy erődromot is, de a magaslatokon ennek pontos helyét még nem sikerült beazonosítani. „Várnak ott most semmi nyoma, bár az eke (mert e vidéken a magas hegytetőket is szántják) sok cserépdarabot forgat fel” – írja Orbán Balázs. A falu lakói a reformáció idején áttértek az unitárius hitre, de két évszázaddal később a Horváth család építtetett egy katolikus kápolnát, amelyet 1826-ban templommá bővítettek. A szintén a 19. században átépített unitárius templom mellett áll egy harangláb, amelyben a környék legnagyobb harangjait nézhetik meg az arrajárók. A két harangot Hönig Frigyes öntötte Aradon 1921-ben és 1936-ban.Zsákod híres szülötte Hegedüs Sándor (1847–1906) publicista, közgazdász és pénzügyi szakember, aki a dualizmus korában kereskedelemügyi miniszter, illetve Kolozsvár egykori országgyűlési képviselője volt. Tiszteletére szülőfalujában emlékszobát rendeztek be, amely szintén látogatható. Ha a gonosz sárkány levágott fejét nem is lehet megtekinteni, a festői látványtól és a történelmi korokban történő lelki utazástól feltöltődve távozhatnak Zsákodról a látogatók.

Bővebben

Tündérek gyülekezőhelye - Makfalva

A Kis-Küküllő bal partján fekvő Makfalva közelében, két kis patak között a néphagyomány szerint egykor egy Maka nevű székely rabonbán vára állt. A tatárjárás idején és azt követően a várvédők fokozatosan letelepedtek az erődítmény melletti dombos környéken, a Várután, majd megalapították a várúrról elnevezett Makfalvát. A várat egy idő után felhagyták a székelyek, ám az nem maradt sokáig gazdátlanul. Egy helyi monda szerint vidám tündérek vették birtokukba, akik minden éjjel zenéltek, énekeltek, táncoltak az öreg falak között. A makfalviak igencsak megszerették őket, zenéjüktől, éneküktől szebbeket álmodtak, mint valaha. Azonban nem sokkal később zavaros idők következtek, a békés tündérek kénytelenek voltak az védettebb, erdős vidékekre menekülni. A lakó nélkül maradt vár ezután pusztulásnak indult, köveit lassan elhorták Makfalva lakói, s ma már az egykori erődítmény pontos helyét sem lehet megtalálni. A magaslatot viszont, ahol egykor a vár állt, ma is felkereshetjük – a helyiek Tündérek gyülekezőhelyének nevezték el, így őrzik a vidám teremtmények emlékét. Makfalvát az utóbbi évszázadban több természeti csapás is érte: földcsuszamlás és földrengés rombolta le református templomát, amelyet újjáépítettek – ez ma Makfalva egyik látványossága.A helyiek úgy tartják, hogy a híres parasztvezér, Dózsa György is a település szülöttje: ha erre járunk, látogassuk meg az 1813-ban épült Dósa-udvarházat, amelyben néprajzi múzeum létesült.A település lakói korábban főként kézművességből és lenfeldolgozásból éltek. Leszármazottaik máig úgy tartják, hogy a tündérek évente egyszer, november elején visszatérnek a lerombolt vár helyére, hajnalig mulatnak, utána pedig eltűnnek a vidékről. Varázslatot bocsátanak gyülekezőhelyükre, ezért szürkül el a novemberi égbolt, azután következik az esős idő. Ám tiszta és csendes éjjeleken olykor még hallani vélik a mesés teremtmények léleküdítő zenéjét.

Bővebben

Búcsúpad - Maroskeresztúr

Maroskeresztúrtól délre, a Maros és a Nyárád folyó között tornyosul egy hegy, amelynek egyik magaslatát Búcsúpadnak hívják. Egyes elképzelések szerint nevét onnan kapta, hogy régen, még a reformáció előtti korban búcsújáró hely volt. Egy másik hagyomány viszont úgy tartja, hogy a helynek sokkal szomorúbb a története: itt búcsúztak el a csatába vonuló székely férfiaktól otthon maradó kedveseik, szeretteik. Orbán Balázs azt írja, hogy a búcsúzás megható, ünnepélyes pillanat volt: a szülők megáldották a harcosok fegyvereit, miközben azt mondták nekik, „Úgy harcolj vele, hogy hazádnak s nekem becsületet szerezz!”. A vitézeket eddig kísérték a hozzátartozók, és sokukat itt, a Búcsúpadnál látták utoljára.Maroskeresztúr lakói az évszázadok alatt sok pusztítást, illetve békétlen időt éltek át. 1600-ban Giorgio Basta generális katonái nemcsak a menekülő maroskeresztúriakat gyilkolták meg, hanem templomerődjüket is felgyújtották. Később lengyel és tatár hadak törtek be Erdélybe, s ők is kifosztották a falut – sokáig Pusztakeresztúr volt a neve.Ezen a településen született a 19. századi erdélyi magyar orvoslás egyik legnagyob alakja, az országgyűlési képviselői tisztséget is betöltött Knöpfler Vilmos. Nevéhez fűződik a marosvásárhelyi kórház megalapítása. Ő építtette a maroskeresztúri kastélyt, amely később leégett.Maroskeresztúr mára szinte teljesen összeépült a közeli Marosvásárhellyel, főbb látnivalói az évszázadok alatt újra- és átépített templomai. Az ide látogatók Maroskeresztúr határában ma is felkereshetik a még mindig beazonosítható Búcsúpadot, amely nem a lemondás, hanem a viszontlátás reményének helye: a hadba vonuló székely harcosok kedvesei mindig hittek a katonák visszatérésében. Nem véletlen, hogy így búcsúztak tőlük: „Úgy térj vissza, hogy büszkén ölelhesselek a keblemre!” A Búcsúpad a székelyek bátorságára, elszántságára, illetve spártai egyszerűségére emlékezteti a ma emberét. Ha felkapaszkodunk e dombra, gondoljunk az egykori székely anyákra, apákra és mátkákra, akik sok-sok éven át reménnyel telve kémlelték a látóhatárt, visszavárva szeretteiket.

Bővebben

A weboldalunk sütiket alkalmaz

Weboldalunk sütiket használ, a funkcionalitás és teljesítmény fejlesztésére. Kérjük, fogadja el őket az oldal jobb használhatósága érdekében. Bővebben: Adatvédelmi szabályzat

background-image-for-checkout-overlay